Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - VADAS FERENC: A rendetlen város

ellenére fejlődésnek volt mondható. Csakhogy hamarosan a régi városrészek szanálása vagy - ne szépítsük - elpusztítása is napirendre került. A klasszikus példa Óbuda. Régi hagyomány (a Tabánnal kezdődött), hogy utólag nagyon szeretjük azokat a városrészeinket, amelyeket előbb hagytunk lerombolni. Most, talán először - a Belső-Erzsébetváros esetében - ígéretes kísérlet történik a tészben még álló negyed maradékának megmentésére, az eltűnés utáni nosztalgiázás helyett. Ez pozitív fejlemény, de még hány olyan további városrész van veszélyben, melynek esélye sincs arra, hogy hasonló mozgalom bontakozzék ki érte, mint az említett esetben! A dezindusztrializáció következtében hatalmas területek szabadultak föl a városban, ipari és közlekedési területek. Ezek hasznosítása Budapest továbbfejlődésének nagy tartaléka és - részben már elpackázott - esélye. A rozsdaövezetckben található ipari épületek értékének felismerése a közelmúlt egyik fontos fejleménye. így is jóvátehetetlen pusztítást végzett az elmúlt másfél évtized, de még mindig sok mindent lehet megvédeni - vagy lerombolni. A barna- mellett a zöldövezetek is súlyos károkat szenvedtek. A budai hegyekkel kezdődött, még a hetvenes években. Azóta Pestre is átterjedt a zöldtelenítés, s mára már az egykori peremvárosokat is elérte. Villaés családi házas negyedekben tömegesen épülnek új, többnyire túlméretezett és jellegtelen épületek, hamarosan sematikus megjelenésű lakópark-övezetté válhat a kül- és elővárosi lakónegyedek jó része, elveszítve zöldterülete jelentős részét, egyéni karakterét, hagyományait és több generáció óta ott élő lakóit. A háború után évtizedekig tartott a foghíjak beépítése, de korszakunkra már elfogytak, így az építtetői szándéknak mesterségesen kell létrehozni, hogy be lehessen építeni őket. Jelentéktelen egy-kétszintes házakkal kezdődött, de ma már előrébb tart a folyamat. Szinte bármelyik ház sorra kerülhet, ha elfér a telkén akkora új épület, hogy megtérüljön a befektetés. A megsemmisülő érték érdektelen, és spekulációs építkezés ritkán hoz létre új értéket. Konrád Györgynek igaza volt akkor, amikor úgy fogalmazott, hogy a régi városrészekben nem a megtartási, hanem a lebontási szándékot kellene indokolni. De nincs jogszabály, ami ezt lehetővé tenné. Önmérsékletben, a józan belátásban bízni, pláne az értékek tiszteletét elvárni illúzió. Nem lehet minden építkezés mellé ízlésrendőrt sem állítani, de lehetne úgy szabályozni, hogy elkerülhető legyen a túlépítés, és ne érje meg pusztán hasznos alapterületben gondolkozni. Igen ám, de a szabályokat nem szakemberek hozzák, ők csak javaslatot tesznek, hogy aztán a demokratikusan megválasztott laikusok tetszés (és érdek) szerint fölpuhíthassák a szándékolt szigorítást.