Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - VADAS FERENC: A rendetlen város

Mi lenne a megoldás? Sokan a Közmunkatanács föltámasztásában látják a csodaszert. Az ez ügyben tett javaslatokra most nem térek ki (megtettem máskor), csak arra hívnám föl a figyelmet, hogy Andrássy Gyula nem százharmincvalahány évvel korábbi, egészen más körülmények között működő pesti hatóságot próbált feltámasztani, hanem hasonló problémákkal küszködő külföldi nagyvárosokban keresett nálunk is meghonosítható kortárs mintát. Hogyan csinálják most Bécsben, Prágában, Berlinben? Talán onnan kellene ötletet meríteni, ahol ma, hasonló körülmények között, tudnak hatékonyak lenni ilyen szervezetek. A műemlékvédelem sikerágazata volt a letűnt rendszernek. Ami más szempontból hátrányt, itt előnyt jelentett: állami tulajdonlás és finanszírozás, centralizált döntéshozatal, az egyéni érdeket negligáló magasabb szempontok érvényesülése. Az ingatlanprivatizáció és az állami források elapadása kivégezte ezt a konstrukciót, és nem tudott megfelelő másikat létrehozni helyette. Műemléket fenntartani drágább, mint más épületet. Ki fizesse meg a többletet? Sem a társasházzá alakult lakóházak tulajdonosai, sem az önkormányzatok, egyházak, társadalmi szervezetek nagy része nem képes rá, de még az állam sem. Vannak szép számmal programok, de keveset tehetnek az igényekhez képest. A magántőke pedig - tisztelet a kivételnek - csak akkor áldoz ilyen célra, ha rákényszerül, vagy valamilyen okból megéri neki. Gyakori dilemma, hogy mi a jobb az épületnek: felújítani bizonyos értékek feláldozásával, vagy semmilyen nemkívánatos beavatkozást nem engedni, de akkor úgy marad, és a leromlása folytatódik. Milyennek látja a jövőt? Mivé lesz Budapest az elkövetkező évtizedben, s milyenné szeretné tenni Ön? A hirtelen nekibuzdulások és gyors kiábrándulások országában, a szalmaláng földjén szinte természetes, hogy valamilyen nagy ugrással szeretnénk behozni a mindenkori lemaradást. írek, ázsiai kis tigrisek - ilyen példák forognak közszájon; nekem erről valahogy inkább Mao nevezetes (és kudarcos) kísérlete jut eszembe. Világkiállítás, olimpia, valami világraszóló nagy dobás, ami egy csapásra megold minden problémát. Szép is lenne, ha így lenne! De nem lesz így. Nem a kishitűség, a megosztottság vagy egyéb, nemzeti karakterjegynek tekintett tulajdonság miatt, hanem azért, mert teljesen irreális. A jelenlegi nagy öncsalás az olimpia. Athén kivételével (melynek esete nem mérvadó összehasonlítási alap, hiszen Görögotszág az ismert okok miatt