Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - VADAS FERENC: A rendetlen város

mérvű hanyatlást jelentett. Az európai színvonalú kivitelezői vertikum szovjet típusú állami építőiparrá züllött. Az uralkodó mentalitás ezen a területen is - ha szabad nagyon csúnyán fogalmaznom (bővebb kifejtés helyett durva utalással) - a tradicionális magyar királyi agyhúgykő és az ekkor meghonosodott slawische Schlamperei kombinációjaként írható le. A tervgazdaság nem rendet, hanem szervezett zűrzavart teremtett , ami a rendszer megváltozásával szervezetlen káosszá esett szét. A rendetlenséget fokozta az alrendszerek önállósodása, ami a főváros igazgatásában a kétszintű önkormányzati rendszerben valósult meg. A kerületek önjáróvá válása lehetővé tette és teszi a helyi érdekek érvényesítését az össz-fővárosiakkal szemben. Az önszerveződés, a civilizálódás gyorsan megtanult a közérdek ellen (is) működni, részérdekeket hatékonyan érvényesíteni (Lágymányosi híd autópálya-kapcsolata, metró, körgyűrű). A köz akaratát kifejezni hivatott választott testületek pedig gyakran tagjaik magánérdekét képviselik. A közérdek mibenléte ugyanakkor oly szabadon és részletekbe menően vitatható, hogy érvényre juttatni nem marad idő és erő. Ez a demokrácia, lehet mondani, csakhogy nem a szerencsésebb változat. A piaci verseny körülményei között a kivitelezés színvonala vegyes: vannak, mert lehetnek kivételesen nívós alkotások, viszont többnyire nincs igény rájuk. Az egyen-irodaházak esetében néha van, az eufemisztikusan lakóparknak hívott kislakásos lakótelepek esetében szinte sohasem. A telekuzsorának, a befektetők költségeket minimalizáló és hasznot maximalizáló, alig kontrollált törekvésének, az ezt kiszolgáló tetvezői hozzáállásnak és az általános igénytelenségnek köszönhetően ezen a területen most rosszabb a helyzet, mint az előző korszakban. Míg akkor az építőipar volt a fő gátja a színvonalas megoldásoknak, most a befektetők. Régen nem így volt? Két rendszerrel ezelőtt nem a tőke diktált? De igen, csakhogy a hazai kapitalizmus első korszakában minőségi tényezők is érvényesültek, nemcsak mennyiségiek. Éppen a konkurenciaharc követelte meg a magas színvonalat, és fizetőképes kereslet is volt rá. Ma a verseny lefelé nivellál, az sikeres, aki a legolcsóbb, a minőség nem számít. Az építész mindig is ki volt szolgáltatva a megrendelőnek, de ez még sosem ment annyira a színvonal rovására, mint manapság. Nemcsak az új építkezések méretével (intenzitásával) és színvonalával van baj, hanem a helyével is. Budapest sokáig elég ritkán beépített volt ahhoz, hogy legyen elég üres tetület számukra. Ilyen esetekben az infrastruktúrát is ki kellett építeni az adott helyen, így ez a folyamat minden problémája * Mint majd' minden jelenséget, ezt is a pesti vicc fogalmazta meg a legfrappánsabban: - Mi a különbség a nyilvánosház és a kupleráj kőzött? Az előbbi intézmény, az utóbbi rendszer.