Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)
KÖVÉR GYÖRGY: Rothschild - Sina - Wodianer
társakat úgymond „szolidaritás nélkül" fűzi alkalmi társulásba össze. 1864-ben például a bécsi kormányzatnak két államkölcsön kibocsátására is szüksége lett. Az egyik, az ún. 40 millió forintos sorsolási kölcsön, amelyből mind a Sina—Wodianer-csoport, mind a Rothschild-Creditanstaltkoalíció részesült. Még ugyanebben az évben sor került egy 70 millió forintos ún. ezüst-kölcsön kibocsátására is, amelyben viszont Sina és Wodianer a londoni Baringokkal és a nem sokkal korábban alakult AngolOsztrák Bankkal társult. Ez utóbbi tranzakció azonban 1864 végéig csak szerény eredménnyel járt, ezért a kibocsátási összeget redukálni kellett és más forrásokból megpróbálni a szükséges summát előteremteni. 7 A verseny szorításában lépett alkalmi szövetségre a három bankház a Pestet Budával összekötő Lánchíd részvénytársasági működtetésére is. Erről e konferencián még nyilván többször lesz szó. Ezért beérjük annak említésével, hogy milyen kulcsszerepet játszott a Rothschild—SínaWodianer-trió 1870-ben, a Lánchíd magyar állam általi megváltásakor. A Lánchíd Rt. utolsó mérlegében az állt, hogy 1869-ben 5 153 505 frt értékű részvény volt forgalomban. A teljes mennyiség megoszlását nem ismerjük. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy 1870 nyarán a bécsi Rothschild, Sina, Wodianer házak összesen 3335 darab Lánchíd-részvényt juttattak el a budai magyar központi állampénztárhoz. A beváltás ellenértékeként a „részvénytulajdonosok" járandóságaid pedig 2 301 150 forintra tartottak igényt. Hogy kik voltak a részvények tulajdonosai, azt pontosan nem tudhatjuk. Ha mást nem, a forgalmazásban játszott erőviszonyokat azonban jelzi, hogy a legtöbbet Sina (1278 darab) és Rothschild (1277 darab) szolgáltatta be (az 1 címletnyi különbséget akár szimbolikusnak is tekinthetjük!), míg Wodianer 715 darabbal járult hozzá a beszállításhoz. 9 A megváltást egyébként a magyar kormány az 1870-es úgynevezett m. kir. nyereménykölcsönből fedezte (1870: X. te), amely általában is a főváros fejlesztését kívánta szolgálni. A kölcsön során a magyar állam 6 Kövér György: Cégek és piacok között. A Rothschild-konzorcium és a magyar kincstári utalványok, 1873-1874 (esettanulmány). In: uő: A felhalmozás íve. Társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányok. Bp. 2002, 283-298. old. 7 A sorsjegykölcsönből a CA 15,5, a Rothschildok 11, Sina és Wodianer együtt 13,5 milliót vett át. Liese, Joachim Kurt-Wilhelm: Staatskredit und Defizitfinanzierung in den ersten konstitutionelle Periode der Habsburger Monarchie 1860-Ί867. Dissertation, Wien, 1988. 151,153-154,179-180. old.; Lanier, 1998, 82. Érdemes megemlíteni, hogy az 1864-es ún. ezüst-kölcsönben a Rothschild-konzorcium későbbi tagja, a berlini Disconto Gesellschaft Sinával és Wodianerrel együtt vett részt. 8 Deák Antal András - Lanier, Amelie: Der Verbindung Stephan Széchenyi und Georg Sina und das Unternehmen Kettenbrücke. Frankfurt am Main, 2002, 68. old. 9 Magyar Országos Levéltár (M0L) Κ 255, 1085. cs. ad 1851/ PM (1870. június 28). Ez 690 frt darabonkénti árfolyamot jelentett.
