Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

KÖVÉR GYÖRGY: Rothschild - Sina - Wodianer

először szerződött olyan konzorciummal, amelynek a bécsi S. M. von Rothschild ház is egyik tagja volt (de még nem a későbbi konzorciális társakkal együtt!)

10 A kiegyezés utáni első magyar állami hitelműveletet, a 80 milliós ún. vasúti kölcsönt ugyanis 1868-ban az akkor pénzügyminiszter, Lónyay Menyhért tudatosan nem Béccsel, hanem a párizsi Maurice Haber révén a nemrég alakult francia Société Générale-\a\ (SG) kötötte.

11 A kibocsátás kudarcainak konkrét okait most nem érdemes kutatni (rossz időzítés, ellenfelek akciói stb.), tény, hogy a magyar kormány egy huszárvágással a maga számára tartotta meg az eladhatatlan kötvényeket (megkímélve magát erre a részre a kamatfizetési kötelezettségektől). Végső soron azonban a vasúti kötvények fennmaradt részének elárusítása mégiscsak a Rothschildok kezébe került: Kerkapoly Károly pénzügyminiszter jelentése szerint az 1871 végén még a magyar állam tulajdonát képező 40 523 db kötvényből 33 471 db a „de Rothschild Fréres" párizsi cégénél volt letétben, Bécsben pedig az évben a kötvények és szelvények beváltásában Wodianer Mór bankháza játszotta a döntő szerepet. Mindezek ellenére - vagy éppen ezért - a következő két államkölcsön megkötésekor (az 187l-es 30 milliós és az 1873-cs 54 milliós ezüstkölcsönök) a magyar kormány megint más társulással, ezúttal az 1869-ben alakult és az Erlanger-csoporthoz tartozó Frankó-Magyar Bank konzor13 ciumával kísérletezett. S csak az 1873-as krízis és krach idején, az államcsőd szélén talált ismét vissza a Rothschildokhoz, illetve az ekkor formálódó ún. „magyar" konzorciumhoz. ίο A konzorcium tagjai a Wiener Bankverein vezetése alatt a Niederösterreichische EscompteGesellschatt, az Österreichische Bodencredit-Anstalt és a S. M. von Rotshschild bankház voltak. A sorsjáték Magyarországon. Bp. 1943,185. old. 11 Szokás a vasúti kölcsön kapcsán Halász Imre, volt pénzügyminisztériumi fogalmazó visszaemlékezését emlegetni, aki épp Wodianer Mór szarkasztikus élcét idézte: Lónyay a magyar államhitelt úgy vezeti be a pénzpiacra, mintha valaki fiatal lányát az első bálba egy kétes hírű hölgy által vezetné be." Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának ujabb korszakából. Bp. 1911, 403, old, Az SG, ha „újabb" intézet volt is, „kétes hírűnek" azért mégsem volt tekinthető. Hogy Lónyay Bécs helyett Párizsra kívánta helyezni a kötvénykibocsátás súlypontját, az is vitathatatlan. De a Habsburg-birodalom ún. régi adósságainak terhe is nyomasztóan hatott. Kár lenne tehát megfeledkezni Halász Imre visszaemlékezésének megelőző mondatairól: A Rothschild csoport ajánlata alacsonyabb kibocsátási árfolyamot, magasabb províziót tartalmazott, mint az SG-é, tehát „Lónyay a számszerint kedvezőbb ajánlatnak adott előnyt" (Halász, 1911, 402. old.). 12 Kerkapoly Károly a magyar PM által a képviselőház elé terjesztett jelentése a magyar vasúti kölcsön állapotáról és hovafordításáról az 1871. évre, Buda, 1872, Melléklet A magyar korona országainak Állami Zárszámadása az 1871. évre. Buda, 1872. című (valójában Pesten, 1872. szeptember 30-án készült) kiadványhoz. 13 Kövér György: 1873. Egy krach anatómiája. Bp, 1986, 90. old. sköv.