Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

Előszó

lumrendszere. Az uralkodó melletti közvetítő szerepkör ellátására való „felkérést" már 1867-ben, az országgyűlés koronázási ajándékot átadó feliratában deklarálják. A koronázáshoz köthető a királyné védőangyalként való megjelenítése is. Az egyik első és talán legszebb megjelenési formája a halála után a kultusz alapmetaforájává váló „második szent Erzsébet" motívumnak a képviselőház királyi párhoz ezüstlakodalmuk alkalmából küldött feliratában található. A válogatáskötet első részét a királyné halálát követő intézkedéseket bemutató forráscsoport alkotja, melyhez szervesen illeszkedik ennek folytatásaként a megszülető jogszabályokból és rendelkezésekből összeállított egység. E két rész képviseli a kötetben a „hivatalosságot", a szabályozottságot Erzsébet kultuszának megközelítésében. Kiemelt fontossággal bír e tekintetben az országgyűlés kamaráinak két rendkívüli ülése, ahol megegyezés született a legfontosabb intézkedésekről a királynét ért merényletet követően, továbbá ennek eredményeként alkotják meg az Erzsébet emlékét megörökítő törvényt, mely mutatja kiemelt jelentőségét a magyar történeti hagyományban. Ezt tükrözte továbbá, történeti távlatokba helyezve személyét és jelentőségét, az igazságügyi bizottság javaslata is. Az uralkodó és nemzete közötti kapcsolatteremtés más alapokra való helyezésének igénye jelent meg Ferenc József manifesztumában, melyben a közös veszteségre hivatkozva közelebb kerülhetett egymáshoz a két fél, illetve ezen ünnepélyes kinyilatkoztatás lehetőséget nyújtott az 50 éves uralkodói jubileum rendezvényeinek elkerülésére is. A temetés, továbbá az ezt megelőző egyházi szertartások részletesebb illusztrálására közölték a szertartásrendet, melynek különös fontosságot biztosít a „végső búcsút," illetve a gyászt is meghatározó ellentét a két birodalomfél között, míg e forrásban még a paritás igénye tükröződik. A társadalmi támogatottságot igénylő két felhíváshoz, Darányi Ignác Erzsébet-ligetek létrehozására kiadott körrendeleteihez, illetve a „nagy nemzeti emlékmű" pályázati kiírásához szervesen illeszkedik Lyka Károly Erzsébet emlékművel kapcsolatos problémákat összegző írása, ismertetve az eltúlzott társadalmi elvárásokat, melyek a legfőbb akadályát jelentették a megvalósulásnak. A következő nagyobb egységet a magyarok Erzsébetről kialakított képének bemutatására a személyes hangvétel jellemzi. Ez esetben a szelekció nagyon nehéz volt. Egyfelől szerettem volna a rendelkezésre álló minden jellemző forrástípust megmutatni, másfelől a ma is ismert alkotók véleményét, mellyel párhuzamosan a másodvonalbeli szerzők kultikus szempontból sokszor jóval érdekesebbnek tűnő műveit is közlöm. A válogatás során arra törekedtem, hogy az Erzsébettel kapcsolatos köztudatban ma is élő