Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

Előszó

szövegek mellett igazi ritkaságok is bemutatásra kerülhessenek, tovább színesítve és mélyítve a róla alkotott képet, megkísérelve kissé feloldani a személyét övező sablonosságot is. E törekvések megvalósítására kiemelten fontosnak éreztem Falk Miksa a korszakban, de manapság is sokat idézett emlékeinek közlését, mely első alkalommal az 1880-as években jelent meg. Erzsébetről közölt kedves történetei gyakran „köszöntek vissza" a különböző korabeli népszerűsítő irodalomban, illetve az általa megrajzolt királynékép sok esetben az emlékbeszédek alapját képezte. Ehhez kapcsolódva még egy fontos emlékirat részleteinek megjelenését tartottam szükségesnek a merénylet részletes ismertetésére: Sztáray Irma memoárját, lévén c „méltatlan" cselekedet a közvéleményt egységbe fogta a királyné-kérdésben, állandó elemét alkotva a beszédeknek és magának a mítosznak is Erzsébet halálát követően. A nekrológok esetében ismertebb íróink ekkor megjelent írásait közlöm, melyekből érzékelhetővé válhatnak a kultikus közbeszéd gyakran használt paneléi, melyek legfőbb vonásait a műfaji meghatározottság uralja. Ennek ellenére a szerzők személye garanciát nyújt az egyedibb megközelítésre és e révén árnyaltabb kép közvetítésére alkalmas, illetve megvilágítja, illusztrálja a kultuszt determináló társadalomlélektani hatásokat, és Erzsébet mítoszát magasabb minőséget képviselő megfogalmazásban mutatja. Az Erzsébet királyné halálát követő, őt elbúcsúztató mcgemlékezési szertartások esetében a fő szempont továbbra is a kultuszelemek széles skálájának bemutatása a rendezett ünnepségek jellegének érzékeltetése, így széles spektrumot átfogva a templomi imáktői eljutunk a Történelmi Társulat emlékezéséig. Minden egyes esetben tükröződik az Erzsébet-kultusz specifikuma, maga a „kultikus kánon". Reményeim szerint ezzel a finomságok is megvilágíthatóvá válnak. Erzsébet halálhírének elterjedését követően a magyar településeken templomi gyászszertartások, illetve rendkívüli közgyűlések keretei között vettek végső búcsút a királynétól. A templomi beszédek fő hangsúlyát az istentelenségre és az emberek hitetlenségére való hivatkozások képezik. Az általuk felvázolt helyzet vezethetett e „szörnyű tett" bekövetkeztéhez, míg a kiválasztott közgyűlési beszéd több eleme is figyelemre méltó: formai sajátosságokat követő lezárásában megjelenik az uralkodó iránt megnyilvánuló szimpátia, e részvét egy élet által meggyötört öregembernek szólt. Az ezzel szemben megmutatkozó, trónörökös iránt érzett ellenszenv érzékeltetése kissé burkolt formában Ferenc Ferdinánd személyének elfogadhatatlanságát jelzi. Különlegesség Beöthy Zsolt pesti egyetemen elhangzott gyászbeszéde, melyben az Erzsébet-kultusz fontos adalékai jelennek meg a kezdeti idő-