Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

ANEKDOTÁK

A vesszőfutás Lipót király idejében honosították meg a katonaságnál a vesszőfutást és 1855-ig maradt szokásban. Kegyetlen büntetés volt ez nagyon! Az elitélt katonának, akit elkövetett hibájáért föllebbvalói érzékenyen akartak sújtani, két egymással szemben felállított sor között kellett végig mennie. A sorban álló katonák mindegyike a kezében lévő pálcával végig sújtott a szerencsétlenen, aki sebektől borítva, gyakran aléltan terült el. Jajkiáltásait a pergő dobok hangja nyomta el. Értésére esett ez a szigotu és embertelen büntetés a királynénak is. Nemes szive megesett a szerencsétleneken. - Felséges uram - szólt a királyhoz, - Te jóságos atyja vagy népeidnek. Katonáid is gyermekeid, akik szivesen áldozzák érted és hazájukért éltöket és verőket. Ne engedd meg tehát, hogy ezeket ugy kínozzák, sanyargassák. Töröld el a vesszőbüntetést. S e kérés nem hangzott el nyomtalanul. Milliók áldása szállt érte az egekbe.

93 A mi Királynénk Mikor 1866-ban északról a porosz, délről az olasz fenyegette Ausztriát, az uralkodó-családnak menekülnie kellett Bécsből. Etzsébet királyné gyermekeivel együtt Budára jött s a zugligetben lakott egyszerű villában. Az udvar emberei megrémültek. Azt hitték, a magyar nemzet megbosszulja hosszas elnyomatását, tengernyi szenvedését. Kérték a királynét, hogy ne menjen a magyarok közé. De Erzsébet nyílt lelke felháborodottan utasította vissza a magyar nemzet gyanúsítását: - Sokkal jobban ismerem a lovagias magyar nemzet lelkét, semhogy a szerencsétlenen bosszút álljon. Védtelen asszonyt, ártatlan gyermeket nem bánt a magyar. 93 Kemény Simon. Erzsébet Királyné emlékünnepe, szerk.: Tóth Kálmán, Bp., Elek Lipót, 1904. 14. old.