Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)
IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - FALLY HENRIK: Erzsébet királyné. Elbeszélő költemény hét énekben - Részletek
[...] Mit vétettél, ó Szent, ki mindig jót tevéi, Hogy ilyen szörnyű módon kellett kimúlnod?! Te égi sugár, kinek ártott jóságod, Hogy undok latorkéztől kellett elhűlnöd?! Vagy azért kellett meghalnod, mert szerettél Egy földre tiport, porba fuló nemzetet, A melynek méltatlan és gyászos végzete Megrendítette igazságos lelkedet?! 90 [...] Es mivel igaz volt elviselt fájdalmad És tiszta az a vér, mely sebeidből folyt, A vértanóknak dicshalálát szenvedted És áldozatod Isten előtt kedves volt. Es a hány vércsepp bugyogott ki a szívedből, Midőn a kíméletlen gyilok járta át, Ugyanannyi drágakő lesz ez a mennyegben, Mely feldíszíti vértantii kotonád. 91 [•-.] És lengje áldás körül azt az égi trónt, Mely örök dicsőséget ad és fényt neked; Elgyötört szived kárpótlást lel mindenért, Mit itt a földön méltatlanul szenvedett, lis sugározza szép arczod' be dicsköröd, Hadd láthassák az angyalok is milyen szép, S ragyogjon nemes lelked igaz gyémántja Az égben is mint el nem múló eszménykép! 92 go Uo. 140. old. 91 Uo. 141. old. 92 Uo, 144. old.
