Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - FALLY HENRIK: Erzsébet királyné. Elbeszélő költemény hét énekben - Részletek

Ez cgi szavak után mint a buborék, A szellem eltűnt és az éjjel csendes lett, Mett csak oly zajtól, mely a keblet dúlja fel, Csapong korlátlanul a lázas képzelet. Erzsébet királyné ágyára visszadőlt, Lelkének izgalmától szíve dobogott, De mivel nem hitt abban, mi nem észszetű, E rémkép elméjében nyomot nem hagyott. [-..] Csak menj, jóságos kitályné és győződj meg, Hogy méltatlanért nem áldoztad szívedet, A nép, mely elődödnek életet s vért ajánlt, Nem marad adós, mikor visszafizethet. Vagy bárki légy, ki rokonszenvvel térsz hozzá, 0. » * * 88 A lelke fájni fog, de szivét megkapod. Erzsébet életének megéneklése az 1851-es magyarországi körúttal és a magyarok szívélyes fogadtatásával folyatódik. A kiegyezés megkötése, az uralkodó és a magyarok ki békül ése, melyet a koronázás és utazásai leírásával zár (IV. ének), majd Rudolf halála, tragikus szerelmén keresztül bemutatva (V. ének). Felvázolja Erzsébet gyászát és az antikvitás felé fordulását, (VI. ének), ezt követően a millenniumi ünnepségeken való megjelenéséi, utolsó magyarországi tartózkodásáét, megjelenítve a királyné fájdalmát, ezen keresztül a magyarok részéről megnyilvánuló részvétet, az eposzt a merénylet leírásával zárja (VII. ének): 0 borzalom, ó hajmeresztő aljasság! 0 vérfagyasztó embertelen merészség! Hogy engedhetted nyugodtan ez ocsmány bűnt, Te villámokkal sújtó igazságos ég?! A kire rátámad egy gonosz őrjöngő, Egy durva reszelőt használva gyilokként, Midőn a szívébe hatol a rozsdás vas, Az ajka ártatlanul kérdi: Mi történt?

89 88 Uo. 58. old. 89 Uo. 139. old.