Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Erzsébet-mítosz

kult ellentétekről, főleg Zsófia főhercegasszonnyal való viszonyának elmérgesedéséről, továbbá legendás szépségéről a magyarok is tudomást szereztek. Ezek a szórványos információk határozták meg a beavatás korának kezdeti periódusát, megelőzve a személyes tapasztalatot, mely később fokozatosan előtérbe kerül a magyarok és Erzsébet érintkezései folytán. Magyarországon a császárné ekkor még nem örvendett közismertségnek, az ötvenes években a magyar sajtó nem foglalkozik személyével a kötelező alkalmakat, például gyermekszüléseit kivéve. A kultusz kialakulásának idejét erre az időszakra korai volna tenni. Véleményem szerint Erzsébetnél a magyarokkal való rokonszenv kezdete anyósa magyarellenességének felismeréshez köthető, a családi konfliktusba ágyazódva, így tiltakozhatott Zsófia személye és az általa képviselt merev formák ellen. Törekvését viszont az udvar a későbbiekben igyekezett saját céljaira felhasználni, miután sejteni kezdték a magyarok részéről is megnyilvánuló kedvező fogadtatást. Az 1857-es magyarországi körúton azonban a felcsendülő szólamok mögött a kötelező udvariasságon túl még nincs más tartalom. Ennek ellenére a későbbi visszautalásokban a királyné mítoszának kialakulását e mozzanathoz

28 kötik: „És attól a pillanattól fogva, hogy magyar földre tette a lábát, szerelmese lett a Magyarországnak és a magyarnak. Itt megtalálta végre, amit az udvarnál oly hiába keresett: a szabadságot, az őszinteséget a színjátszás nélkül való életet. Megtalálta önmagéit; itt ő az lehetett, ami volt: nem császárné, nem felsőbb lény, csak asszony." Útjuk fogadtatását a rangjuknak kijáró tiszteletadás határozta meg, melyet később igyekeztek felnagyítani: „... ez igazi, szívből jött lelkesedés volt, egy leigázott, elnyomott nemzetnek a gyászán keresztül utat törő lovagias érzése. Nem a császárt és a császárnét: vendégét ünnepelte a magyar nép és elsősorban őt, az asszonyt/''

29 Ez rávilágít továbbá a kultikus retorika egy másik sokat hangoztatott szólamára is, hogy Erzsébetet mint nőt fogadták: hódolatuk nem a császárnénak, hanem a szépasszonynak kijáró udvariasság volt. Ennek egyik legszebb megfogalmazása Krúdy tollából: „hódoló nemzet gondolatában nem lehet kívánatosabb fogalom, egy ifjú és szeretetreméltó királynénál A férfias ország szívesebben hajtja meg merev térdét egy fiatal asszony előtt, mint vén császárok lábánál. "

30 Az udvar mindvégig erre számítva reprezentatív báb szerepbe szerette volna belekényszeríteni a császárnét, ily módon használva fel saját érdekei érvényesítésére személyét. Erzsébetnek, uralkodónéi pozíciójából adódóan, meg kellett ismerkednie a biro27 Ennek egy érdekes mozzanatához, Arany János részvételéhez lásd: Kovács József László: Az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangja. In: /íz irodaíom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok. Bp, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2000, 255-266. old 2« A Komárom melletti szigetet, ahol először lépett Magyarország földjére, róla nevezték el, illetve ő adta a nevét a később felavatott Duna-hídnak is. 29 Zeidler Pál Gerhard: Erzsébet királyné mártíromsága. Bp, Pantheon, [1924], 18. old. 30 Krúdy Gyula: Egy királyné albumába. In: Uő.-.Erzsébet királyné. Bp, Palatínus, 1998. 152. old.