Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"
nek döntően csupán egyetlen ilyen kapcsolatuk volt a nyaralás alatt, mindössze 27 százalékuk számolt be arról, hogy két vagy több szexuális partnere is volt. A női „szexturisták" kutatását Barbadoson végző Joan Phillips szintén azok közé tartozik, akik a helyi férfiakkal szexuális viszonyt folytató nőket szexturistának minősítik. 0 egyenesen mint „prostituált-használókról" beszél róluk. Mint fogalmaz: a női szexturizmus során a kapcsolatok „a szex és az anyagi szívességtevések elegyeként" szöknek szárba, de nem nehéz átlátni, hogy igazából prostitúcióról van szó" (Phillips 1999). Azt is állítja, hogy keveset tudunk a turistanőknek arról a fajtájáról, amely viselkedésében leginkább hasonlít a szexturista férfiakra (vagyis csupán egyéjszakás programhoz keresnek férfit maguknak). Saját bevallása szerint „képtelen volt kapcsolatot létesíteni" azokkal, akiket ő „egyéjszakások"-nak hív, vagyis azokkal, akik „nem akartak többet névtelen és személytelen szexuális együttléteknél", habár „a férfi és női informátorok beszámolói alapján egészen nyilvánvaló, hogy vannak ilyenek" (Phillips 1999:191). Sajnálom, de véleményem szerint egy olyan tanulmányban, amelynek legfőbb célja, hogy a nőket szexturistának minősíthesse, egy ilyen csoportnak a létezése „bemondás" alapján nem hitelesíthető. A legtöbb különbséget a turistanők és férfi turisták a szexuális osztályhierarchiában elfoglalt eltérő pozíciója szüli. Egy férfidominanciára épült világban a férfiak szexualitása arra szolgál, hogy az eldologiasítás és az agresszió eszközeinek bevetésével megerősítse maszkulinitásukat (Jeffreys 1997). A dominancia elvű szexualitás legtisztább kifejeződése a szexiparban lelhető fel; ez az ipar, miközben visszatükrözi, egyszersmind alakítja is a férfi szexualitást. A nők szexualitása, mivel a hatalomtól megfosztottság helyzetében épül ki, a férfiakétól nagyon eltérő módon jelenik meg. A prostitúció rendszerei a férfiak kiszolgálására jönnek létre; a nők számára ilyen rendszerek nem épülnek ki. A Sanchez-Taylor által tanulmányozott országokban, Jamaicában és a Dominikai Köztársaságban (csakúgy, mint a szexturizmus összes ismert állomásán) „létezik és virul a női prostitúciónak egy hagyományos, formális szervezettségű szektora" (Sanchez-Taylor 2001:760). 4 Nők számára sem az utcai prostitúció, sem bordélyok nem kínálnak fiút és férfit a szexturizmus egyetlen üdülőtelepén sem. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy míg a férfiak szexturizmusa nem más, mint annak a már létező prostitúciós rendszernek a szimpla kiterjesztése, mely arra szolgál, hogy a világ bármely pontján hozzájuthassanak prostituáltakhoz, addig a női „szexturizmus" tökéletesen más jelenség, tehát vajmi kevés köze van a prostitúcióhoz. A férfi és női szexualitás eltérő fölépítettsége különösen a „női szexturizmuson" belüli „szex" vonatkozásában válik kristálytisztán láthatóvá. Az, ahogyan a turistanők és a „parti fiúk" közötti kapcsolat létrejön és kibomlik, a szexualitás férfi-dominancián alapuló fölépítettségére rímel. A turistanőket olyan „össztűz" alá veszik, amely 4 Lásd számunkban a 130. oldalon.