Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

Figyelmen kívül hagyja a normák, a legitimáció és mindenekfelett a hatalomból való részesedés társadalmi nemi szerepek szerinti jelentős eltéréseit. Amikor egy férfi üt meg egy nőt, annak más a hatása, mások a következményei, és más jelentések adódnak belőle, mint amikor egy nő üt meg egy férfit (Brush 1993:241). Az ilyen „nemileg semleges" megközelítésekben „az erőszakos cselekedet háttere föltáratlan marad, a nők tetteit félreértelmezik és tendenciózusan mutatják be, a családon belüli erőszak dinamikája pedig megérteden marad" (uo.). Az az érvelés, miszerint csinálnak ilye/ a nők is, elfedi a férfi-erőszak hatalmi dinamikáját, és megakadályozza a hatékony ellenlépéseket. Éppen abból következően, hogy - amint arra a feminista kutatók rámutatnak - amikor feltételezhetően valóban csinálnak „olyant", akkor ezt általában önvédelemből teszik, a prostitúció esetében az analógia nem állja meg a helyét: a vakációzó nők a helybéli férfiakkal szövött kalandjait nem lehet ilyen megközelítésből értelmezni. A női „szexturizmus" és a férfiak hasonló irányú ténykedése közötti különbségek aprólékos elemzése olyan különbségekre mutat rá a hatalmi erőviszonyok alkalmazása, a cselekedetek kontextusa és szándéka, valamint a viselkedésekből adódó következmények között, amelyeket a szereplőknek a szexuális „osztályhicrarchiában" betöltött eltérő pozíciói szülnek. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, van-e ésszerű ok arra, hogy nőket is besoroljunk a „prostitúció-turisták" kategóriájába, meg kell vizsgálnunk a nevezett szerzők által „szexturistának" bélyegzett nők viselkedését. Napjaink kutatásai elegendő tényt tártak már föl e „szexturista" nők viselkedéséről, hogy eldönthessük: miben hasonlít, miben különbözik a prostitúció-turizmusban részt vevő férfiakétól. Hasonlóságok női és férfi „szexturizmus" között A nőket „szexturistaként" kategorizálni akarók abban látják a hasonlóságot, hogy a nyugati turista, ha nő, ha férfi, gazdasági és faji privilégiumokat élvez bennszülött szexuális partnerével szemben. Szerintük a turistákat rasszista szexuális sztereotípiák motiválják, és a szexturizmust arra használják, hogy saját maguknak demonstrálhassák privilegizált faji és osztálypozícióikat. Kamala Kempadoo szerint a karibi férfiakat és nőket „a turista képzeletvilága faji-szexuális tárgyakként konstruálja szexbolond » fekete csődörökké« és »tüzes« mulatt vagy fekete nőkké" (Kempadoo 2001:50). Thaiföldre látogató férfi szexturistákkal készített interjúkból újra és újra kiderül, hogy az általuk kizsákmányolt helybéliekkel kapcsolatos faji előítéleteik és sztereotípiáik meghatározó szerepet játszanak viselkedésükben. Julia O'Connell Davidson ezt úgy látja, hogy „»rasszizmusuk« lencséjén keresztül" a férfi turisták „a thai nők minden megnyilvánulását virtuálisan úgy interpretálják, hogy azok egyebet se kívánnak, mint nekik szolgálatukra állhatni" (O'Connell Davidson 1995:56). E kutatók szerint a női szexturisták fantáziáját a karibi fekete férfiakkal folytatott találkozásaik során szintén a Másság izgatja. A nők „jó testű fekete férfiakat keresnek, olyan kigyúrt szex-gépeket, akik fölött hatalmuk lehet és van, és a hatalomnak e fölött az eleme fölött kár lenne el-