Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"
siklani" (O'Connell Davidson és SanchezTaylor 1999:51) 3 . Sanchez-Taylor (2000) idéz egy felmérésből, melynek keretében a nőket arra kérték, hogy jellemezzék bennszülött partnerüket; szerinte ezek a jellemzések rasszista szexuális sztereotípiákat fejeznek ki. A legtöbb nő azt hangsúlyozta ki, hogy számára a fekete jamaicai férfiak testének csodálatos szexuális értéke van. Egyikük így nyilatkozik a szeretőjéről: „édes, aranyos, gyönyörűséges test". Egy másik tömören így összegez: „Sötét a bőre, kisfiús alkat", a harmadik meg így: „Jóképű, jól karbantartott, 27 éves, nyílt, büszke, komoly, családszeretű férfi, kiváló szerető" (Sanchez-Taylor 2000:46). A szerző úgy véli, hogy „ezek a megfogalmazások ugyanúgy tárggyá degradálják a férfiakat, mint ahogyan a férfi turisták szexuális tárgynak tekintik a fekete nőket" (47). Nem világos nekem, ugyan milyen alapon állítja ezt. Ezek a nők - még ha esetleg valóban „dologiasító" fogalmazással alapvetően a csodálatuknak adnak hangot, s nagy valószínűséggel ugyanezt teszik, amikor otthoni szeretőikről nyilatkoznak. Sanchez-Taylor azt is állítja, hogy ezek a nők sablonosán festik le a bennszülöttet „agresszívnek és erőszakosnak", de a negatív sztereotipizálás alátámasztására nem sorol fel bizonyítékot. Szerinte ezek a nők olyan üdülőhelyeket keresnek, ahol szabadon ellenőrzésük alá vonhatják ezt a „képzelt maszkulinitást" (47). Véleményem szerint a turistanők helybéli „barátaikról" adott leírásaiból semmi nem mutat arra, hogy faji vagy szexuális hierarchia alapján kezelnék őket, ellentétben a nyugati férfiakkal, akik viszont a thai lányokat sztereotip módon egyformának látják: mind akarat nélküli, engedelmességhez szokott nő. Egyértelmű, hogy a turistanők gazdasági helyzetüket tekintve sokkal, de sokkal jobban állnak, mint a partnereik. De hogy ennek a privilégiumnak szerepe lenne szexuális viszonyaik alakításában, már egyáltalán nem magától értetődő. Minden eddigi, a „női szexturizmus" témakörében született tanulmányból az derül ki, hogy a „szexturistának" minősített nők egyáltalán nem úgy tekintenek magukra, mint prostitúciós tevékenységek megvásárlóira, még ha ahogyan arra Sanchez-Taylor rámutat többségük elismeri is, hogy a kapcsolatban kimutatható az „anyagi elem", amennyiben előfordul, hogy készpénzzel, ajándékkal vagy élelemmel kisegítették barátjukat. A Jamaicában kutató Sanchez-Taylor 240 kérdőívet osztott ki a tengerparton strandoló, angolul beszélő szingli (vagy csak éppen partner nélkül nyaraló) nők között. A nők 35 százaléka semmiféle anyagi segítséget nem adott, tehát nehéz róluk azt gondolni, hogy bármi közük lehetne a szokványos értelemben fölfogott szexturizmushoz, azaz a prostitúció-turizmushoz. iVíindössze 3 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy kapcsolata „merőben testi" volt csupán, több mint felük „romantikázásként" vagy „igaz szerelemként" beszélt a kapcsolatáról. A „parti fiúk" gyakran egyáltalán nem kaptak pénzbeli „ellenszolgáltatást" mindaddig, amíg a nők haza nem utaztak; 3 Lásd számunkban a 68. oldalon.
