Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

diskurzusában jönnek létre, bontakoznak ki, míg a szexturizmusban általában nincs érzelmi érintettség" (Pruitt és LaFont 1995:423). Dahles és Bras szerint Indonéziában a „prostitúció" szó nem igazán megfelelő a turistanők és a helybéli férfiak között kialakuló viszonyok jelentéstartalmának pontos visszaadására, de a „szerelem" szó sem igazán bizonyul használhatónak (Dahles és Bras 1999:286). Az ottani férfiak tevékenységére pedig a „romantikában utazó kisvállalkozás" fogalom bevezetését javasolják (281). Jacqueline Sanchez-Taylor ugyanakkor azt állítja, hogy egyes elemzőknek - mint a fentieknek is - azért okoz nehézséget, hogy a nőket szexturista szerepben képzeljék el, mert „hagyományos elképzeléseik vannak a társadalmi nemi szerepek megszabta identitás esszeneializmusáról", ez pedig az olyan értelmezéseknek kedvez, melyek „azt látszanak sugallani, hogy a turistanők passzív ártatlankák" (SanchezTaylor 2001:750).' Ezzel szemben leszögezhetjük, hogy a nőknek szexturistaként való elképzelését visszautasító tanulmányok éppenséggel nem bűnösek az esszencializmus vétkében, mindössze csak világosan látják, hogy a nők és a vonzó helybéli férfiak között kibontakozó kapcsolatokat megszabó hatalmi erőviszonyok gyökeresen mások, mint azok az erőviszonyok, melyek a férfi turisták és az őket kiszolgáló nők vagy férfiak kapcsolatát határozzák meg. Sanchez-Taylor azzal is vádolja a „radikális feministákat" (például Enloe-t és Jeffreyst), hogy megtévesztő sztereotípiákat hoznak forgalomba a szexturistákról. Azt állítja, hibásak vagyunk abban, hogy a szexturistát mindig férfinak ábrázoljuk (nem pedig férfinak vagy nőnek), és hogy a szexturizmust és a prostitúciót úgy kezeljük, mint ami „a patriarchális férfiuralomnak és a nők hatalomtól-megfosztottságának legpregnánsabb megnyilvánulási módja" (749).

2 A prostitúció tehát, Sanchez-Taylor szerint, nem szükségszerűen a társadalmi nemi szerepek függvényében meghatározott. A „női szexturizmus" léte a bizonyság reá, hogy nők is használnak pi 'ostititáltakat. Azt bizonygatni a férfiak erőszakos viselkedésének változatai kapcsán, hogy ugyanezeket mind elkövetik a nők is, veszélyeket hordoz magában. A fclcségbántalmazás kapcsán a feminista teoretikusok és aktivisták sokat harcoltak azért, hogy egyszer már vége legyen annak a maszatolásnak, amelyre a „nők is megteszik" jelszót használni próbálták. Feminista kutatókként erős nyomást kellett kifejtenünk, hogy ellent lehessen állni annak a törekvésnek, mely a/^.vá4yántalmazás mögött tetten érhető gyakorlat szexuális politikáját kézen-közön eltüntetni akarta volna, s „élettársi abúzusnak" átkeresztelve azt sugallani, hogy független a társadalmi nemeknek kiosztott szerepkészlettől. A családon belüli erőszak azon szakértői, akik szerint „a nők is csinálják", ehhez a család rendszer-szemléletű megközelítését alkalmazzák. A feministák kritikája szerint azonban ez a megközelítés 1 Lásd számunkban a 116. oldalon. i Lásd számunkban uo.