Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

nők (ha a patriarchális berendezkedésű társadalom nem őrködnék szigorúan afölött, hogy miként konstruálódhassák a szexualitás) ugyanúgy használnának prostitúciós célra férfiakat és nőket, mint a férfiak. Ez a megközelítés „lehántja" a prostitúcióról annak a társadalmi nemi szerepek általi meghatározottságát. Jelen írás amellett érvel, hogy a „női szexturizmusnak" hívott jelenség és a férfi szexturisták viselkedése közötti különbségek igazából alapvetőkés mélyre hatolok, és hogy a nőket egyszerűen nem lehet a szexturizmussal kapcsolatba hozni. Fel kell tárnunk, mi motiválja azokat a turizmus- és prostitúció-kutatókat, akik a nőket szexturistaként akarják láttatni az elemzéseikben, és rá kell mutatnunk azokra a problémákra, amelyek ebből a felfogásból adódnak. Habár a „szexturizmus" kifejezést általában azoknak a turistáknak a viselkedésére értik, akik azzal a céllal kelnek útra, hogy célállomásukon az ottani nőket pénzért szexuális szolgáltatások nyújtására bírják, létezik egy tágabb értelmezése is. Nem kell vele szükségszerűen együtt járnia a prostitúciónak. Az a turista is „szexben utazik", aki elvárja, hogy a nyaralás valamilyen (természetesen nem üzleti alapú) szexuális kaland élményét is hozza magával akár más turistákkal, akár a meglátogatott európai ország helyi bennszülötteivel. Clift és Carter Tourism and Sex (2000) című könyvének második fele teljes egészében olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek a turistáknak nyaralás során idegenekkel folytatott szexuális kapcsolatait elemzik. Valóban akadnak a turisták között olyanok is, akik a szexuális élményszerzés céljával utaznak ugyan, de (mint például a Florida vagy Ibiza homoszexuális üdülőhelyeit felkereső meleg férfiak) nem a pénzen vásárolható fajtára vágynak (Clift és Forrest 2000). Társasutazásra befizető nőket is motiválhat az az eshetőség, hogy majdcsak „lesz valami" köztük és valamelyik utastárs között (Khan el a/. 2000). A „romantikus kaland" lehetőségét csöppet sem bánó nők aztán belekeverednek egy olyan szexuális kalandba, amelyre nem számítottak, sőt, talán nem is akarják „teljes szívből", de már nem képesek visszautasítani (Thomas 2000). Egyre szükségesebbnek tűnik új fogalmak létrehozása a nyaralás alatti szexuális kapcsolatok sokszínűségének adekvát visszaadására. Eehet, hogy a „prostitúcióturizmus" a legalkalmasabb kifejezés arra a viselkedésre, amikor férfiak kimondottan azért utaznak, hogy pénzen vásároljanak szexuális szolgáltatásokat (Jeffreys 2000a). Ezt az aktivitást „szexturizmusnak" nevezni azért eufémizmus, mert a vidámság és szórakozás képzetét sugallva elfedi, menynyire sérülnek ebben a prostituálódott helybéliek és helyi közösségek. A „szexturizmus" kifejezést ezért a turizmus azon változataira kellene korlátozni, amelyek során férfiak és nők azért utaznak valahová, hogy ott szexuális kapcsolatokba bonyolódjanak, szexuális élményekhez jussanak - de kifejezetten nem üzleti alapon. A turistanők viselkedésére azonban talán jóval inkább illik a „románc-turizmus" kifejezés. A Eruitt-LaFont szerzőpáros kifejti, hogy az általuk bevezetett fogalom segítségével visszaadható, miben különbözik az, ami a turistanők s helybéli szexuális partnerük között zajlik, a szexturizmustól. Abban, nevezetesen, hogy „ezek a kalandok a románc és a hosszú távú kapcsolat