Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

Bevezetés Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?" SHEILA JEFFREYS Egészen a legutóbbi időkig szexturizmuson a közkeletű felfogás férfi szabadidős tevékenységet értett: férfiak útrakelnek, s ott, ahová utaznak, szexuális szolgáltatásokat vásárolnak (Enloc 1989). Az 1990-es évek közepétől azonban a turizmus és prostitúció kérdésével foglalkozó kutatók körében egyre erősödő érdeklődés figyelhető meg a „női szexturizmus" témaköre iránt. Az Annalsoj

'TourismResearch két jelentős tanulmányt is szentelt a Jamaicába, illetve Indonéziába utazó nők viselkedésének (Pruitt és LaFont 1995, Dahles és Bras 1999). Sokan létesítettek közülük szexuális kapcsolatot helybéli férfiakkal, szemlátomást kihasználva a kedvezőbb társadalmi és faji pozícióik nyújtotta előnyöket. Mégis, amiben ezek a nők részt vettek, az - nevezett szerzők szerint - nem azonos a férfiak folytatta „szexturizmussal", hanem valami más, amire helyesebbnek látták a „románc-turizmus" nevet applikálni. Más szerzők azonban, annak ellenére, hogy elismerik: föllelhetők különbségek a férfi és a női szexturisták viselkedése között, a nőket mégiscsak a „szexturisták" kategóriájába besorolhatónak ítélik (SanchezTaylor 2001; Kempadoo 1999a, 1999b, 2001). Ezek a szerzők a „női szexturizmus" tételezésével ahhoz keresnek érvet, hogy a nők legalább annyira képesek mások kizsákmányolására, mint a férfiak. Azt akarják vele bizonyítani, hogy a prostitúciónak nincs semmiféle, a társadalmi nemi szerepek szerint leosztott determináltsága - vagyis hogy a * Sex Tourism: Do Women Do It Too? Leisure Studies, 2003. Julius (22), 223-238. old.