Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

nagyon sok szexturista pontosan ezt játssza - megpróbálhatja kombinálni a kettőt. Lehetne, persze, azzal érvelni, hogy ha a nyugati férfiak, szocializáltságukból adódóan, a férfi szexualitás természetét olyannak látják, mint amelyiknek időnként szabad folyást engedni biológiai determináltságú, elfojthatatlan szükséglet, akkor a szexre való sokféle, olcsó és változatos lehetőség önmagában elégséges ok lehet arra, hogy bizonyos üdülőhelyek nagy tömegben vonzzák magukhoz a férfiakat. Fontos azonban fölismernünk, milyen sok egyéb formája létezik még az erősen szexualizált turizmusnak, amely kielégítheti a szexuális vágykiélés fantáziavilágának hódolást, illetve a turistának azt az igényét, hogy férfi nemi szerepeket betöltő férfiként szabadon rendelkezzék önmagával. A szexturistának módjában áll olyan szervezett nyaralásokra befizetni, melyek a turisták között szövődő szexuális és romantikus kapcsolatoknak ágyaznak meg (mint a Club 18/30 és más egyéb szingli-nyaralóprogramok), olyan helyeket fölkeresni, melyek a turisták között bonyolódó promiszkuus kapcsolatokról hírhedtek (Ibiza, például, vagy Gap d'Azur). Emezek éppen úgy lehetőséget nyújtanak a mindennapos bulizások során bonyolódó anonim és személytelen szexuális együttlétekre, mint az intenzív, de végeredményben gyorsan véget érő, elkötelezettséget nem jelentő szexuális románcokra. Amit viszont nem tudnak nyújtani, az, egyfelől, a pénzen való megvásárlás biztosította „hatalomérzet", másfelől pedig a faji mezbe öltöztetett szexuális fantáziák és vágyképek kiélése. Ezzel magyarázható, hogy a szexturisták nem is kapnak ezeken a lehetőségeken, hanem inkább azokat a szexuális élményeket keresik, amelyeket az úgynevezett Harmadik Világ országai kínálnak. Ez indokolttá teszi, hogy megvizsgáljuk, milyen összefüggések találhatók a „Másság" konstruálása és a szexturizmus között. A „Másság" és a nyugati férfiak szexturizmusa Meglehetősen nyilvánvaló okok miatt, a szexturisták olyan üdülőtelepeken és barrió-kbün múlatják idejüket, ahol a turizmus-orientált prostitúció széleskörű, általános jelenség. így szüntelenül hedonista díszletek között mozognak - ilyenek a helyi „lányok", a velük érzékien összesimulva táncoló helyi legényekkel, a nyugati turistára ráakaszkodó szépségek, akik élvezettel fogadják a turista kellemkedéseit, az egymással derűs légkörben elfogyasztott italok, és így tovább. A szexturista, ahelyett, hogy végiggondolná mi az igazi összefüggés ezek között a jelenetek és az ő személyes jelenléte között, sokkal inkább arra hajlik, hogy mindebben a Nyugat azon véleményének empirikus bizonyítékát lássa, mely szerint „a nem-nyugati világ emberei - kiknek élete idillikus gyönyörök közepette telik, bámulatos ártatlanságban és paradicsomi körülmények között - tiszta érzékiségű, egyszerű, romlatlan, természeti lények" (Kempadoo 1995:76). A nyugati szexturisták (és ez mind fehér, mind fekete interjúalanyainkra érvényes) úgy nyilatkoznak, hogy a szex „természetesebb" esemény a Harmadik Világ országaiban; az