Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

itteni prostitúció igazándiból nem prostitúció, hanem egyfajta „életforma". „Őnekik" mindig „ezen jár az eszük". Ez magyarázatul szolgálhat arra, miért van az, hogy olyan emberek, akiknek otthon soha eszükbe nem jutna, hogy prostituáltakat vegyenek igénybe, itt örömest hódolnak a szexturizmus nyújtotta élvezeteknek (a „lányok" igazándiból nem is prostituáltak - így igazándiból ők sem kuncsaftok; a prostitúciós „kontraktus" nem olyan, mint otthon, Nyugaton - így hát nem is jelent prostitúciót). Azoknak a szexturistáknak a paranoiájára is magyarázatul szolgálhat, akik rögeszmésen szoronganak attól, hogy átverik őket, folyton arról beszélnek, hogy a placcok teljesen elüzletiesednek, tanácsokkal látják el egymást arra vonatkozóan, hogyan lehet megakadályozni, hogy egy „vérprofi" „palira vegye" és „kihasználja" őket, hol lehet „vadi új, friss csajszikat" találni, és a többi, és a többi (lásd O'Connell Davidson 1995, Bishop és Robinson 1998). A társadalmi nemi szerepekről, a „rasszról" és a szexualitásról folytatott diskurzusok egymás közötti bonyolult kapcsolatrendszerére is rámutat ez a jelenség. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a prostitúciónak a Harmadik Világban fültételezett „természetessége" segít megerősíteni a nyugati szexturista férfit a maga faji és kulturális felsőbbrendűségében. Azt tapasztalhatjuk, hogy a szexturista egyenes ágon folytatja az utazásról való diskurzus nyugati hagyományát, amely a „civilizált" Nyugat és a „barbár" Másik képzeletbeli szembeállításán nyugszik (Grewal 1996:136, Kempadoo 1996:76, lásd még Brace és O'Connell Davidson 1996). A civilizált országokban csak a „rossz" nőkből lesz prostituált (azokból, akik, hogy könnyen szerzett pénzre tehessenek szert, nem hajlandók beletörődni azokba a korlátozásokba, melyeket a civilizáció a „jóravaló" nők számára kijeiül). A Harmadik Világban viszont (egy korrupt és törvényeknek híjával lévő világban, ahol természeti állapotban élnek az emberek) „helyes lánykák" megélhetésük érdekében prostitúcióra kényszerülhetnek („muszáj csinálniuk, mert mindegyiküknek gyereke van", „a családjuk eltartásáért csinálják"). Nyugaton a „helyes lánykákat" férfirokonaik eltartják és védelmezik. A Harmadik Világban a „civilizálatlan" hím beleegyezik abba (vagy tán még el is várja), hogy a család nőtagjai prostituáltnak álljanak. Interjúinkban a fehér szexturisták rendszeresen szembefordítják a maguk bőkezűségét, emberségét és lovagiasságát a helybéli férfiak „defektusaival", akikről az a kép él bennük, hogy tutyimutyik, szavukat nem lehet hinni, verik a feleségüket, és különben is stricik. Még a prostituáltakhoz forduló Másik férfiról is azt a képet őrzik magukban, hogy alsóbbrendű erkölcsi lény, aki becsapja a „lányokat" és rosszul bánik velük. Azt látjuk tehát, hogy a szexturizmus nem csupán a férfi hím-identitás fönntartására szolgál. A fehér ember számára egyben a fehérember-identitás megőrzéséről is szól. így a szexturizmust értelmezhetjük olyan kollektív tevékenységformának, amely annak az általános érvényűnek szánt vélekedésnek az újbóli érvényre juttatására és megerősítésére szolgál, hogy mit jelent Fehérnek lenni: azt, hogy a fehér embernek behódolnak, szolgálják, tisztelik és irigylik. Az általunk meginterjúvolt fekete-ameri-