Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

korlatnak es fantáziaképnek hódolnak, me­lyek mind arra hivatottak, hogy a szexuális ellenségesség és a szexuális kölcsönösség olyan illuzórikus egyensúlyának látszatát keltsék, amelyet ők személy szerint szexu­álisan igen izgatónak találnak. Hogyan vi­szonyítsuk mindezeket a szexturizmus iránt mutatkozó igény jelenségéhez? Szögezzük le legelőször is azt, hogy nem minden fehér szexturista férfi gondolja ma­gáról azt, hogy ő prostitúciós szolgáltatáso­kat venne igénybe. Jól látszik ebből, hogy a szexturizmus bármelyik célországában le­gyünk is, a prostitúció - a maga társadalmi szervezésmódját tekintve - nem homogén jelenség. Egyes országokban a szexturiz­mus elsősorban úgy jött létre, hogy nagy tö­megeket foglalkoztató, erősen piaci szol­gáltatásra berendezkedett szexiparokat hoztak létre és fejlesztettek föl külföldi ka­tonai kontingensek állománya számára (Truong 1990, Sturdevant és Stoltzfus 1992, Hall 1994). De olyan helyeken is föl­ütötte fejét, ahol semmiféle szexipar nem létezett - mint Gambiában, Kubában és Brazíliában (Morris-Jara 1996, Sanchez­Taylor 1997, Perio és Thierry 1996). Ráadá­sul még az olyan országokban is, mint Thai­föld és a Fülöp-szigetek, ahol a turiz­mus-orientált prostitúció egy már létező, formálisan szervezett, katonai igényeket ki­elégítő bordélyházi szektorra települt rá, a turista-forgalom felfutása életre keltett egy informá/is prostitúciós szektort is (az ebben dolgozó prostituáltak hotelekben, diszkók­ban, parkokban, a tengerparton és az utcán egyaránt megpróbálnak strichelni, s egyálta­lán nem szokatlan, hogy a fölszedett pasik­kal hosszabb távra érvényes, nehezen átte­kinthető tranzakciókba bonyolódjanak). Ennyi elég is ahhoz, hogy a szexturiz­mus üdülőtelepein zajló prostitúció egé­szen más jelleget öltsön, mint az, amely a gazdag nyugati országok vöröslámpás ne­gyedeiben folyik. A különbség érzékelhe­tőségét fölerősíti az a tény, hogy az infor­mális prostitúció sok helyütt olyan kapcsolati formákat ölt magára, amelyek látszólag minden üzleti elemet nélkülöz­nek. Olyan formákat, amelyekben olyan tu­risták, akik világért se ismernék be maguk­nak, hogy prostituáltakat vesznek igénybe, mélységesen egyenlőtlen és kizsákmányo­ló szexuális kapcsolatokba léphetnek olyan helybéliekkel, akik világért se lennének hajlandók magukat prostituáltnak tekinte­ni. Ez azt is jelenti, hogy a prostitúció a sze­xuális örömszerzés egész sor különböző le­hetőségét kínálja (nem okvetlenül csak a bordélyok, go-go klubok vagy az utcai stri­chelés nyílt, leplezetlen „pénz kontra szex" üzleteit), s ily módon a szexturista számára színes és változatos tárházát nyújt­ja azoknak a helyzeteknek, amelyekben nemének és nemi szerepeinek tudatában lévő, az általuk nyújtotta jogokkal élő egyénnek érezheti magát. Választhatja az ellenségesség kifejezésének nyílt formáit (katalógusból választ ki egyet a bordélyban vagy bárban fölsorakozó lányok közül; az. utcákat tömegesen ellepő prostituáltak va­lamelyikétől vesz olcsó, kapkodva lebonyo­lított szexuális szolgáltatást). Átadhatja magát a kölcsönösség fantáziavilágának egy átlagos turistadiszkóban fölcsípett nővel (vagy serdülővel), akit vendéglőbe visz, etet-itat, hogy egy-két napig elhitesse ma­gával: romantikus kapcsolat ez kettejük között, dehogyis üzleti egyezség az alapja szexuális interakcióiknak. Vagy pedig - s

Next

/
Oldalképek
Tartalom