Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON: A szexturista, az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az őt kiváltó „Másik"

osztályhelyzet tétén mutatkozó eltérések. Hetvenes éveikben járó férfiak is könnyedén teremtenek kapcsolatot és barátkoznak össze húsz és harminc körüli férfiakkal; a módosabb, az üzleti életben részt vevő szexpatriáltak összejárnak viszonylag szegénynek számító, nekik dolgozó társaikkal; odahaza rendőrként vagy építőipari munkásként dolgozó szexturisták „egészen remekül szórakoznak" olyanokkal, akik otthon főkönyvelőként vagy vállalatvezetőként keresik kenyerüket. Az azonos csoporthoz tartozás érzése abban gyökerezik, hogy együtt élvezik a fehér férfiak „természetes" privilégiumait, és külön örömöt okoz nekik az a tudat, hogy helyzetük nem csupán a helyi férfiakénál sokkal előnyösebb, hanem az odahaza tartózkodó európai/észak-amerikai férfiakénál is. Ahogy azt egy hetvenegy esztendős amerikai szexturista megfogalmazta: Ki ne szeretne a hős szerepében tetszelegni: Egy hetvenes matrónát válasszak, vagy inkább egy tizennyolc vagy huszonöt éves csajjal hetyegjek? Ez kérdés? Ugyan... Nem sok olyan férfi akad, aki végigcsinálta, amit én megéltem az elmúlt ötven évben. A legtöbb hetvenes most ott csücsül a Hyde Parkban, és eteti a galambokat. Ez a férfi rászorul arra, hogy barátai visszaigazolják a magáról kialakított tetszetős képet. Hiszen mi haszna is lenne tizennyolc éves lányokat kefélni - miközben a többi hetvenéves galambokat etet a parkban -, ha a vele egyívásúak közül senki nem tud kitüntető hőstetteiről? Végül azt mondanám még, hogy a szexturisták azon késztetése, hogy - a többiekkel folytatott beszélgetések során, valamint az internetes beírásokban - kiteregessék szexuális élményeik részleteit, értelmezhető a Chovv által harmadikként említett, vagyis a beismerés révén elnyert befogadásra törekvés kísérleteként: A drága kis Ingrid ... Még nem egészen profi. Háromszor voltam vele - ennyi a limitem mindegyik csajjal ... Olyan szűk, hogy öt kötőn is szétszakadt rajtam, ő meg közben csak kiabált valamit, amit azelőtt még sosem mondtak nekem: „Ajj, te csőtörr, aj, aj, jajj!" végig ezt kiabálta ... Egy másik csajt, akivel két gumi elszakadt rajtam ... miután párszor megdugtam, sorban mindenféle pózba állítgattam, és eljátszogattam vele, petsze fogyott rendesen a vazelin. A TSM-nél majd megjelenik róla egy kisebb anyagom. Nem azt állítom, hogy az efféle beszámolókat a vezeklés aktusainak lehetne tekinteni. Am felfoghatjuk őket arra irányuló törekvéseknek, hogy az elbeszélő megfeleljen egy olyan szubkultúra szabályainak, ahol a tagság és az identitás alapját az a közös vonás képezi, hogy az ide tartozók készek szexuális tárggyá redukálni a nőket és lányokat, valamint fittyet hányni a heteroszexuális férfiak nemiségét korlátok közé szorító társadalmi megkötésekre (a kőkemények előszeretettel nevezik magukat „rosszfiúknak"). A nemi kicsapongások ismételt meggyónásával a szexturista férfi azt demonstrálja, hogy a „haveri kör" tagja. Természetesen homoszexuális aktusokról „vallani" teljességgel elképzelhetetlen lenne, a homoszexuális férfiakat nem fogadja be a heteroszexuális szexturista férfiak „közössége". Ahogy azt az egyik Boca Chicában meginterjúvolt alany mondta: „Melegek is jönnek ide, de azokkal mi szóba se állunk". Az eddigiekben azt a tényt domborítottam ki, hogy a más „fajú" nők teste olyan