Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON: A szexturista, az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az őt kiváltó „Másik"

ták és a szexpatriáltak csakis egy nyíltan patriarchális jellegű, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető állam fennhatóságával képesek békében megférni. Minden olyan intézkedést, mellyel az állam akár csupán alapvető jogokat vagy önrendelkezést biztosít a nőknek és a más bőrszínűeknek, a fehér férfi állampolgárok „természetes jogai", személyi önállósága, testi épsége és becsülete ellen intézett támadásnak tekintenek. Ez a reagálás egyértelműen paranoid jellegű, ám véleményem szerint nem lehet arra hivatkozva figyelmen kívül hagyni, hogy csupán egyes egyének paranoiájáról van szó. Sokkal inkább hajlok arra a meggyőződésre, hogy ez a paranoia az ilyen felfogású férfiak világnézetét erősen átható liberális politikaelmélet ellentmondásaiban gyökerezik. A test, a „természetes jogok" és a „természetes állapot" Egyik írásában Wellman kifejti (1997:321), hogy napjainkban az Egyesült Államok társadalmában egyre szembeötlőbbek a fehérekre és a férfiakra jellemző vonások: A „fehér", illetve a „férfi" címkével jelölt kategóriák tartalmát egészen a legutóbbi időkig mindenki adottnak vette ... Ezért az amerikai fehér férfiaknak a számukra „természetes" világ bőrszínüktől és nemüktől függetlenül minősült normának. Következésképpen a fehérek és a férfiak által élvezett előjogokat az emberek nem „előjognak", kivételezésnek tekintették, hanem magától értetődőnek. Napjainkban azonban ez már nem lehetséges többé. Ami eddig a „normának" számított, azt mára igen ellentmondásossá tették a más bőrszínűek és a nők, akik szemmel látható különbségük révén megkérdőjelezték az egykor adottnak vett elképzeléseket. Hasonló fejleményekre kerül sor mostanában az európai társadalmakban is, és ezek a változások bizonyos értelemben a liberalizmus univerzalizmussal kapcsolatos retorikájának logikus következményei. Mindezek a fejlemények egyszersmind arra a feszültségre is ráirányítják a figyelmet, mely az egyetemes jogok retorikája, valamint a liberális alapvetéssé emelt társadalmi szerződés nemi, „faji" és osztálykülönbségekre épülése között generálódik. Számos európai/észak-amerikai fehér férfi a személyiségének és férfiúi önrendelkezésének elvesztéseként éli meg, hogy az egyetemes jogokat a színes bőrűekre és a nőkre is kiterjesztették. Szexturistáinkon és szexpatriáltjainkon kívül is jócskán akadnak persze olyanok, akiket nyugtalanítanak a változások, ám ezektől megkülönbözteti az előbbieket az, hogy esetükben a veszteségérzet azonnal szexuális színezetet ölt. Meglehet, ez annak jelzése, hogy őket szokatlan mértékben elbűvölik, ám egyúttal aggasztják is a testtel kapcsolatos dolgok (mint például az öregedés, a szexuális tevékenység és a nemi szervek, vagy a fenotípusos jellemzők), amire minden bizonnyal magyarázatul szolgál lélektani beállítottságuk és élettörténetük, hátterük. Mindezek mellett azonban ez a bűvölettel vegyes aggodalom egybecseng azokkal a „természetet" és a „civilizációt" taglaló, a felvilágosodás nyomán fölbukkanó diskurzusokkal, melyek a testet az ellenőrzésünk alatt tartandó anyagi világ részének tekintő kartéziánus és keresztény hagyomány meg-