Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON: A szexturista, az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az őt kiváltó „Másik"

őrzését szolgálták (lásd Seidler 1987:94). IIa elfogadjuk, hogy a férfiak biológiailag meghatározott heteroszexuális késztetések áldozatai, akkor könnyen olyan nézőpontra juthatunk, ahonnan a férfiak és a nők teste fölötti rendelkezés zéróösszegű játéknak tűnik. A férfiak csak akkor rendelkezhetnek szabadon saját testükkel, ha megszerzik a nők teste fölötti rendelkezés jogát, a női testhez hozzáférés joga tehát azon „természeres" jogok közé tartozik, melyeket a liberális állam köteles a férfiaknak biztosítani. S ugyanígy: ha azt feltételezzük, hogy a természetben létezik valamiféle faji hierarchia, akkor a fehérek önnön testük fölötti szabad rendelkezés velejárója a „más fajúak" teste fölötti uralom. Az ilyen politikai és társadalmi berendezkedésnek garantálnia kell, hogy a „más fajúak" megadják a fehér embernek a neki dukáló „természetes" járandóságot, mégpedig nemcsak oly módon, hogy például eltűrik a „nigger" megszólítást, hanem úgy is, hogy egész testükben remegnek, amikor egy fehér ember hozzájuk szól. Ferber megemlíti (1999:40), hogy a faji megkülönböztetésen alapuló korábbi rendszerben általánosan elfogadott nézet volt, hogy „egy fehér fiú mindaddig nem érik férfivá, amíg első ízben magáévá nem tesz egy néger lányt", és véleményem szerint ezt is értelmezhetjük a „természetes" járandóság természetben történő behajtásának. Ebben a megvilágításban még inkább sokatmondóvá válik a fent idézett szexpatriált kijelentése (a fekete amerikai nőknek mintha a karjukra lenne tetoválva az ügyvédjük telefonszáma, tisztára mint a fehér nőknek), aki számára a jogegyenlőség a testen megjelenő írás képzetét kelti.

3 A „természeti állapothoz" közelebb állónak elképzelt „Harmadik Világot" a nyugati világ politikai berendezkedésével kapcsolatos ilyetén félelmek és kifogások kontextusába kell beilleszteni. Ezeknek a férfiaknak a vágyait nem valamiféle mitikus múlt iránt érzett általános nosztalgia hatja át, hanem az a törekvés, hogy visszaszerezzenek egyes nagyon is konkrét hatalmi előjogokat. A „kőkemények" és a „szexpatriáltak" olyan korrupt országnak tartják a Dominikai Köztársaságot, ahol nyugodtan semmibe lehet venni a törvényeket („A törvény itt semmit se jelent" - mondják), és egyúttal azt is kijelentik, hogy itt „a Természet törvényei" uralkodnak. Vagyis a faji és nemi szempontból alacsonyabb rendű helyiek tartanak a fehérektől, tisztelik őket és engedelmeskednek nekik, míg a „természetüknél fogva" promiszkuitásra hajló dominikai nőkkel és lányokkal kielégíthetők a fehér férfiak azon „szükségletei", melyeket az európai/észak-amerikai nemi erkölcs elfojtásra ítél. Vagyis a Fehér Férfiak ebben az országban ledobhatják magukról a fejlett nyugati „civilizáció" terhét persze megőrizve annak minden gazdasági és politikai előjogát -, és begyűjthetik a „civilizált" fehér emberként őket megillető „ te r m és ze t es " j ára nd ósá got. Mindebből kifolyólag olyan helyzetbe kerülnek, melyben szinte korlátlan választási szabadságot élvezhetnek, és ily módon az önrendelkezés hatalmának egészen rendkívüli mértékét tapasztalhatják meg 3 Lásd Elizabeth Grosz írását Nietzschéről és „a előfeltételeként funkcionáló testírás"-ról társadalmi rend és az engedelmesség kulturális (1994:129).