Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén
fölvetett problémára nincsenek helyzetfüggő válaszalternatívák. A világ egy tömbből való, egyetlen igazság létezik csak prostitúció-ügyben nincs posztmodernitás. • Abból, hogy a New York-i Egyezmény mindenkinek szabadságává teszi, hogy prostituált legyen, elég kézenfekvően adódik az a felfogás, hogy a prostituált tevékenységét -amennyiben azt nem erőszakkal kényszerítik ki, hanem „szabad akaratból kötött kontraktus" szolgál az alapjául - tekintsük munkatevékenységnek. A kuncsafttal való (eseti) megegyezést fogjuk tol annak a munkaszerződésnek analogonjaként, mely a minden termelőeszközétől megfosztott és áruba már csak (testi vagy szellemi) munkaerejét bocsátani tudó elidegenedett bérmunkáit köti a munkáltatójához, a „kapitalista kizsákmányolóhoz". Azt mondhatjuk tehát, hogy a bérmunka társadalmában (a szocializmus intermezzója szempontunkból érdektelen) a prostitúció nem egyéb, mint a bérmunka egy - valljuk meg, elég sajátos jellegű - fajtája, melyben az elidegenült munkással kapcsolatban talán nem a munka termékének őtőle külsővéidegenné válását, hanem neki magának a munkavégző tevékenységtől való külsővéidegenné válását érdemesebb hangsúlyozn unk. Mi az, ami egy ilyen álláspontból „logikailag" és a tapasztalati realizmus szintjén kibontható? Előzetes megjegyzésként: nem a prostitúciós tevékenység munka- avagy nem munka jellegéről folyik a vita. A prostitúciós keretek között bonyolított szexuális szolgáltatás aktusait (bármit értsünk is a kifejezésen) mindenki munkának tekinti. 21 Az igazi kérdés: rabszo/geimunkúml, kényszermunkáról beszélünk-e, ÜVÜ^ szabad munkáról - pontosabban: a szabadságnak olyan fokán vállalt és végzett munkáról, amilyen szabadságfokú a kapitalista bérmunka világában a munka egyáltalán lenni tud? Szögezzük itt le rögtön, hogy rabszolgamunka esetén (ha a szó strikt jogi jelentéséhez tartjuk magunkat) nincs miről tovább beszélni. A rabszolga esetében ugyanis, bár kettős (fizikai és közgazdasági) értelemben is joggal beszélhetünk munkavégzésről, ez a tevékenység nem megérteni való alkotóeleme az emberi létszférának(amelyről rabszolga esetében nem lehet szó). Rabszolgamunkával, kényszermunkával szemben egy demokratikus rendszer csak egyféleképpen reagálhat: eltörli. Pontosan ezt követelik a radikális feministák, akik szerint a prostitúciós adás-vétel nem szabad kontraktus. Annak éppen az ellenkezője, s ennyiben - éppen szélsőséges, szabadságtól megfosztó mivolta okán kiélezett, ámde paradigmatikus megjelenési formája a férfi-nő viszony igazi lényegének. 22 Napjainkig bezárólag minden eddigi társadalom története annak a „nemi 21 A radikális feministák épp oly gyakran használják a „szexipar" szót, mint bárki más. Márpedig semmilyen ipar nem egzisztálhat munkatevékenység nélkül. 22 „A prostitúciót a szexuális kizsákmányolás ideáltípusának, legszélsőségesebb, leginkább kikristályosodott formájának tekintem. A szexuális kizsákmányolás egy politikai feltételegyüttes terméke, a nők alsóbbrendűvé tételének alapfeltétele, erre támaszkodik a nőkkel szembeni diszkrimináció minden formája, minden aktusa" (Barry 1995:11).
