Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén

ezt az értelmezést; nem csak azért, mert az idézett 1. és 2. Cikk világossá teszi, hogy a „kerító'k és hasznot húzók" ellen irányul az éle. Hanem legfőképpen azért, mert ha a prostitution-t „prostitúcióból élés"-nck ér­telmezzük (a cselekvés alanya/végrehajtója és tárgya/elszenvedője ugyanaz a személy), akkor nem nagyon követheti logikusan ugyanerre a szubjektumra vonatkoztatva az ott szereplő fordulat: „az azt kísérő rossz, a prostitúció céljait szolgáló emberkereske­dés". Akkor a logikus folytatás valami ilyes­mi lehetne csak: „az azt kísérő rossz, a pros­titúciós tevékenység folytathatása érdeké­ben történő helyváltoztatás". Teljesen lo­gikus viszont a szóban forgó szöveg, ha a prostitution-t „prostitúcióra rábírás"-nak ér­telmezzük: a cselekvés alanya éppúgy nem azonos az annak eredményét elszenvedő tárgyával, mint ahogy az emberkereskedési tevékenység cselekvője sem azonos az eredményét elszenvedővel. Elég nyilvánvaló, hogy éppen azért, mert az Egyezmény a kerítőkkel és hasznot húzókkal kívánt leszámolni, jogtechnikai értelemben célszerűnek látta a szövegbe belefoglalni azt, hogy a prostituált esetle­ges beleegyezése sem jelenthet számukra kibúvót, a kerítő (stb.) nem hivatkozhat arra, hogy a prostituált személy beleegye­zett a dologba. (Sokan hozzá szoktak ehhez fűzni még egy szempontot. Azt ugyanis, hogy az „akár annak beleegyeztével is" kla­uzula azt kívánja sugallni, hogy valakinek anyagi ellehetetlenülése sem jogosíthat fel másokat arra, hogy emberi méltóságában megalázzák. 18 ) A New York-i Egyezmény azonban, még egyszer hangsúlyozom, jogi értelemben teljes szabadságot ad minden személynek arra, hogy prostitúcióból tartsa el magát. 19 Ez az álláspont pedig tökéletesen össze­egyeztethetetlen a radikális feministák el­lentmondást nem tűrő erőszakossággal le­szögezett alapelvével, mely így szól: a prostitúció nem más, mint a nők megtörésére szol­gáló nyers, leplezetlen nemi erőszaktétel„fölvonu­lási terepe", a nők emberi jogainak önkényuralmi lábbal tip rá sa, ennyiben pedig létezésének nem hogy pártolása, de megtűrése is elfo­gadhatatlan. Mielőtt e nézet igazságtartalmának hig­gadt, érvekre támaszkodó megvitatásába fognánk, fontos, hogy észrevegyék: femi­nistáink nem azt állítják, hogy a prostitúció intézménye alkalmat teremt/r/ arra, hogy a nők sérelmére erőszakosságokat követhes­senek el. Nem azt állítják, hogyne/' (netán: rettenetesen sok) esetben bizonyíthatóan alkal­mat is teremt erre, ezért aztán a prostituál­tak között tömegével találunk ember-alatti léten tengődni kényszerülő páriákat. Nem! Állításuk lényege pontosan abban van, hogy nincs kivétel. Minden S - P. 20 Az általuk 18 Hogy őt saját magát följogosítja-e erre, az külön kérdés, de inkább a kantiánus morál illetékességébe tartozik, mint az európai nemzetközi jogéba.) 19 Az Egyezmény Bevezetőjének első mondatához fűzött értelmezésem alapján tökéletesen hamisnak tartom azt az, amúgy nagyon sokak által hangoztatott állítást, hogy az Egyezmény nem ismeri el az egyén jogát arra, hogy a prostitúciót válassza megélhetésül, mesterségül (lásd pl. Bertone 1999). 20 Innentől kezdve szociológusként a tételt, mint teljesen komolytalant, akár félre is söpörhetjük­ami nem jelenti azt, hogy ne próbáljuk megérteni, mi a funkciója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom