Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció

továbbra is részeltetné) ezeket a nőket. 14 És méltánytalannak gondolom ráadásba még azzal is súlyosbítani megaláztatásukat, hogy képtelennek, alkalmatlannak nyilvá­nítsam őket arra, hogy autonóm személyi­ségként döntsenek maguk felől... - mind­ezt arról az úgymond „szellemi" piedesz­tálról hirdetve, hogy nem lehet másként dön­teni, mint ahogyan azt Mi, az Igazság letétemé­nyesei szépnek, helyesnek, erkölcsösnek ítél­jük, aki tehát nem a mi szánk íze szerint dönt, az értelemszerűen nem döntést ho­zott, hanem tehetetlen bábként hagyta, hogy mások döntsenek helyette. Számtalan kutatás eredményei igazolják, hogy a migránsokat - s ez érvényes a női migrálókra, sőt a női .v^xmigrálókra is - nem csak a puszta megélhetés veszélybe kerülése in­díthatja útnak. Ösztökélheti őket erre egy kényelmesebb, jobb, szabadabb életforma reménye is. Mely esetben tökéletesen ab­szurd „erőszakos kényszerről", „megfélem­lítésről", „tehetetlen, akarat nélküli bábok­ról" beszélni. Más kérdés, hogy a remények gyakran nem válnak valóra, hogy - főleg ille­gális migráció esetében - sokakat kihasznál­nak, rászednek, tönkretesznek. Azonban sajnos nagyon is jól dokumentálható, hogy a célországba megérkezvén még a migráció teljesen legális csatornáit igénybe vevők túl­nyomó többsége is teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül - pontosan az Anderson és O'Connell Davidson említette, a radikális feministák által figyelemre nem méltatott három szempont miatt. Világszerte az a gyakorlat, hogy ezek a Harmadik Világból érkező nők az Első Vi­lágban döntően csak az informális munka­erőpiacra juthatnak be. A munkaerőpiac­nak abba a szegmensébe tehát, ahol nem érvényesek a más szegmensekben bizton­ságot nyújtó hatékony jogi védelmek; ahol hiányoznak a munkáltatói önkénynek má­sutt korlátot állító szabályozások; ahol a te­vékenységet többnyire nem is ismerik el mun­kának (mint például a prostitúció esetében is - függetlenül attól, hogy mindenki pon­tosan tudja, nők százezrei tartják el ebből a fajta tevékenységből magukat és családju­kat). Ennek pedig - mármint hogy tevé­kenységüket nem ismerik el munkának ­egyenes következménye, hogy minimális az esélyük a migráció legális csatornáinak igénybevételére; ezért aztán kénytelenek az illegális, tehát semmiféle ember- (vagy más) jogi védelmet nem biztosító csatorná­kat használni. Ha valaki nem fordít szándé­kosan hátat a tényeknek (hog)' ne kelljen tudomást szereznie róluk), annak bizony mérlegelnie illenék: tényleg abban lás­suk-e a lényeget, hogy elvetemült egyedek, személyes erkölcsi romlottságuk okán, go­nosz emberkereskedők karjába vetnek a férfiuralomnak kiszolgáltatott szerencsét­len páriákat? Nem inkább személytelen jogi szabályozásrendszerek bumeráng-ef­fektusát kell-e fölfedeznünk abban, ami történik? (Wijers - van Doorninek 2002.) Minél lehetetlenebbé válik, hogy az em­ber megfelelhessen a legális migrációs csa­li Ne feledjük, a Harmadik Világ kultúráiban a miénknél hasonlíthatatlanul erősebba nők patriarchális alávetettsége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom