Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció

tornák igénybe vételéhez megkövetelt feltételeknek, annál inkább kényszerül a migrálni akarók egyre nagyobb, speciálisan szelektált hányada az illegális migráció igénybevételére, s ezáltal egyre kiszolgáltatottabb áldozatává válik az emberkereskedelemnek és embercsempészetnek (a dráguló „szállítási díjtarifának" egyre inkább csak az adós-elköteleződés, a debt bondage igénybevételével lehet megfelelni, ami egyértelműen valóban rabszolgakereskedelemmé alakítja át a gyakorlatot). A radikális feministákat mindez nem nagyon érdekli. Kiforrott, „koherens" - csak éppen a tényekre nem nagyon ügyelő - differenciálatlan álláspontjuknak megfelelően, a migráció „elnőiesedését" egyértelműen a nők prostitúcióba kényszerítésének újabb bizonyítékaként kívánják ránk erőltetni. Ehhez „elméleti alapul" az szolgál, hogy nincs nő- állítják, agresszív hangossággal, a tények ellenére -, aki önként vállalkoznék, vállal koz/w/nék arra, hogy ezt az életsorsot szabad elhatározásból válassza magának. Ebből visszafelé következtetve, természetesen nem nagyon fér bele a megszokott világképbe az a harmadik világbeli szegény nő, aki pontosan tudta, mire vállalkozik, amikor megpróbál eljutni a gazdag, esélyeket kínáló világba, s aki tudatosan választotta a prostitúciót a kínálkozó alternatívák közül (ha átverték, hát legfeljebb abban verték át, bog)' a munkakörülmények, munkafeltételek lényegesen rosszabbak, mint amit ígértek neki). Ez ugyanis ellentmondana annak az axiómának, hogy „a világban nap mint nap, szüntelen, naiv, kétségbeesett fiatal nőket vetnek szexuális rabszolgaságba". Az viszont nagyon is beletartozik a képbe, hogy amikor ilyen migránsokról kiderül, hogy nem erőszakkal kényszerített szerencsétlen áldozatok, hanem autonóm ágensek, akkor a radikális feministák (és a nagyközönség) szimpátiája meglehetősen látványosan fordul el tőlük. Tanulságos e szempontból az az eset, amikor Torontóban (g)ondosan előkészített akció eredményeként a torontói rendőrség a szexkereskedelem 22 áldozatára bukkant rá egy külvárosban. Minden médium sajnálkozott e szerencsétlen szexrabszolgák sorsán, együttérzéssel mutatva be a védtelen, kiszolgáltatott egzotikus szépségeket a nagyérdeműnek. Egy vagy két nappal később kiderült, hogy a zömmel thai és malajziai fiatal nők saját akaratukból jöttek Kanadába prostituáltként működni. Lehallgatott telefonbeszélgetéseikből kiderült, hogy családjuknak azzal dicsekednek, milyen jól fognak keresni. A közvélemény azonnal az ellenkezőjére váltott. Ettől a pillanattól fogva ezekből a nőkből megrögzött bűnözők lettek, illegális bevándorlók, akikre semmi szükség. Kényszerítés nélkül, maguk döntöttek úgy, hogy áruba bocsátják a testüket. Pfuj! A fene fog aggódni értük! {Toronto Star, 1998. április 19. Idézi Doezema 2000). • Nincs szándékomban a nemzetközi turizmus, a migráció (és általában: a világrendszer) strukturális igazságtalanságai fölött keseregni. Ezzel tehát nem is foglalkozom tovább, hanem megpróbálom „adottságként",

15 értelmezhető szociológiai realitásként kezelni ezt a feltételrendszert. Nem is Az „adottság" szó nem a „megváltoztathatatlanság" szinonimája akar lenni. A jelen pillanatban empirikusan adottat jelenti csupán.