Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció

Forms of Discrimination and Racism nevű szervezet a esalád eróziójával riogat e koncepció ellen. „Férjek és feleségek tartós különélése - mondják - váláshoz vezethet. A felügyelet és példamutatás nélkül maradt gyerekből könnyen lesz fiatalkorú bűnöző, s könnyen eshet emberkereskedők és pedofilek martalékául" (idézi Doezema 2000). Hát igen! Minden társadalom támasza és talpköve a tiszta erkölcs, ennek pedig - natürlich - a nő a letéteményese. Ezt minden irónia nélkül mondom. Az egész 19. századon keresztül rendületlenül tartja magát Angliában az a politikai erővé is vált hit, hogy a Birodalom stabilitása, Nagy-Britannia nagyhatalmi szerepe az „anyaország" belső társadalmi stabilitásán múlik, amely azon belül Anglia erkölcsi tisztaságán, ezen „még belülebb" pedig a családi otthon tisztaságán áll vagy bukik (Nead 1988). Érthető hát, ha a közvélekedés mindenütt a világon értetlenkedve és idegenkedve fogadja, hogy nők - arra hivatkozva, hogy munkát, megélhetést keresnek - mind nagyobb számban hagyják el harmadik világbeli otthonaikat. Részben ez magyarázza, hogy oly könnyen hagyja magát meggyőzni arról, amiről a radikális feministák teljes mellszélességgel meggyőzni kívánják: a sok „idegenbe szakadó" nő közt nincs egy se, aki saját szabad elhatározásából, önként kelne útra; a tények meghamisítása (ezért értelmetlen, sőt, erkölcstelen) az ő esetükben „vándorlásról" beszélni; amivel szembesülünk, azért az emberkereskedelem a felelős, azaz a tehetetlenül kiszolgáltatott nőkkel és gyermekekkel való (rabszolga)kereskedés, amit a fehér férfiak az egzotikus, idegen nők zsenge, ropogós húsára való mind csillapíthatatlanabb s mind követelőd zőbb éhsége tesz busás hasznot hajtó vállalkozássá. Ez nyilvánvalóan nagyon is megnyugtató értelmezés. Vannak gonosz férfiak, akik képesek kiszolgáltatott, védekezni képtelen nők helyzetével rútul visszaélni. Szégyen, gyalázat!... na de Én nem tartozom ezek közé. Azon kívül, hogy mélyen megvetem és elítélem őket, mit is tehetnék konkrétan a tény ellen?... Vannak gonosz emberek, akik megfélemlített nőket elrabolnak otthonukból és a világ különböző pontjain áruba bocsátják őket... szomorú, szomorú, de mit tehetnék Én magánemberként - az efféle szörnyűségek ellen? Statuáljon példát az Állam, a határőrség, a rendőrség, Walker, a texasi kopó, megajószagú Úristen! Bízvást elmondhatjuk: a radikális feministák nagyon is tudatosan játszanak arra, hogy a nemzetközi migráció) mind szembeötlőbbé váló jelenségének definiálásához saját politikai elkötelezettségű értelmezésüket kényszerítsék rá mindenkire, hogy majd emennek megfelelő jogi szabályozást paszszírozhassanak ki az egyes országokból és a nemzetközi szervezetekből. Az ezzel tisztában lévő szociológus aztán „megértőleg" nyugtázhatja, hogy a radikális feministák gondosan kerülik a probléma „tárgyszerűségre törekvő" elemzését, hallgatólagosan elutasítva - mint számukra tökéletesen fölöslegest - a „módszertani ábécének" olyasfajta bakafántoskodását, hogy (b)ármilyen témát akarjunk is kutatni, definiálnunk szükséges a megvizsgálandó jelenséget. Annak feltárása, hogy milyen kereslet mutatkozik az emberkereskedelem szállította „emberanyagra", két nagyon is nehéz