Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén

denki számára tökéletesen világosnak mutatkozott

10

) megmentése nem várható az őt rabszolgasorba taszító férfiaktól (illetve a férfiakat képviselő s férfiak képviselte Államtól). Segítséget csak náluk már sokkalta fejlettebb nőtársaiktól várhatnak - hiszen egyedül ők rendelkeznek azzal a női empátiával, mely képessé tesz mások érdekeinek fölismerésére és képviseletére -, aminek azonban elengedhetetlen feltétele e felvilágosult szellemű polgárasszonyoknak a politikai társadalomba való beemelése, nekik a szavazati jog megadása. Természetesen semmi kivetnivaló nincs Josephine Butler s a többi feminista jogos önérdek-artikulálásában. Az azonban tagadhatatlan, hogy érdekeik érvényre juttatásáért gondolkodás nélkül hajlandónak mutatkoztak magatehetetlen bábbá silányítani a maguknál erkölcsileg és/illetve társadalmilag alacsonyabb pozíciójú nőket.

11 Az euroamerikai feminizmus orientalizmusának itt keresendők a gyökerei. Társadalmi értelemben tehát az abolicionizmus bizonyosan minden más, csak éppen nem forradalmi! IIa egyáltalán, hát avíttan konzervatív. Bármennyire ide nem illőnek tűnjék is esetünkben a szóhasználat, kifejezetten paternalista mozgalomról van szó, mely harmonikusan illeszkedik bele a kor szociális problémáira választ a patronázsrendszerben kereső társadalmi reformkísérletekbe.

12 A megváltás fölülről érkezik! A prostituált megváltása a nála a társadalmi hierarchiában-éppúgy, mint erkölcsiekben magasabban álló nők föladata. „Nyújtsd a kezed, prostituált testvérünk, és mi majd kiemelünk téged a sárból!" Szép törekvés, nem mondom, de azért - a jézusi példától eltérően - az már nem tartozott bele, hogy: „majd magunkhoz engedünk". E hölgyek (és urak) a megváltást szigorúan erkölcsi és nem evilági értelemben gondolták, eszükbe se jutott magukkal egyenlővé tenni megesett testvéreiket. A lélekhalászó javító intézmények (a prostitúció által érintett tömegekhez képest nevetségesen korlátozott kapacitással) a börtönéhez hasonlító drilljükkel és az erkölcsi megjobbodást bizonyosan garantáló ájtatossági gyakorlatokkal ugyan bizonyára nagyban segítették a bűnös lelkek megtérését, arra azonban gondosan ügyeltek, hogy semmiféle olyan szakképzettséget ne adjanak, amelynek segítségével az intézményből megjavultan távozó leány önálló, autonóm gazdasági szereplőként az erény útján maradhatna. Munkaerőpolitikai céljuk - ha szabad egyáltalán ily „korszerűtlen" kifejezéssel élnünk-alapvetően az volt, hogy a polgári családok számára biztosítsák a gyakorlatilag rendies függőségi viszonyba vetett cselédállományt. Bő száz évvel későbben is hangot kap az a vélemény, hogy a prostitúció „a férfi felsőbbrendűség intézménye, ugyanúgy, ahogyan a rabszolgatartás a fehér felsőbbrendűség intézménye volt" (Cole 1987:35). Annak megértéséhez, hogy a „kétkezi munka végzőit" a korabeli középrétegek „veszélyes néposztályokként" azonosítják, dégénérait egyedek antiszociális sokaságát látva bennük, lásd Chevalier-t (1958), Castelt (1998) és Walkowitzot (1980). i2 Hogy a patronázs-rendszer mennyiben avítt, mennyiben összeférhetetlen a modern társadalmak szociálpolitikai filozófiájával, ahhoz lásd Robert Castelt (1998,5. fejezet).