Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén

Igazából az 1949-ben, a II. világháború befejezése utáni optimista lendület jegyében született úgynevezett New York-i Egyezmény (Egyezmény az emberkereskedelem... 1949) juttatja diadalra az abolieionizmust... egyszersmind azonban radikálisan meg is változtatja a fogalom értelmét. Az abolicionizmus ugyanis születése pillanatától fogva azért követelte a reglementációs rendszer alkalmazta hatósági eljárások eltörlését, mert számára a prostitúciónak mint olyannak teljes, radikális fölszámolása jelenthetett csak megnyugtató végkifejletet, s rendre azt volt kénytelen tapasztalni, hogy a prostituáltak nyilvántartásba vétele nemcsak arra volt jó, hogy szemmel tarthatóak legyenek, hanem sokkal inkább stigmatizálásuk eszközéül szolgált - s ennyiben ellene hatott a prostitúció fölszámolását ambicionáló törekvéseknek,

13 a sok úrinő megváltó tevékenységének. A reglementációs eljárásokat az Egyezmény az emberkereskedelem és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásai'ól i s fö 1 szá mo 1 n i rendeli, 6. Cikk A jelen Egyezményben részes Felek kötelesek az összes szükséges intézkedést megtenni minden hatályos törvény, szabályzat vagy igazgatási gyakorlat hatályon kívül helyezésére vagy eltörlésére, amely szerint a prostitúcióval foglalkozó vagy azzal gyanúsított személyek különleges nyilvántartásba tartoznak magukat vétetni, külön igazolvánnyal kell rendelkezniük, vagy különleges ellenőrzési vagy bejelentési előírások alá esnek azonban a klasszikus abolicionizmus „hitbéli meggyőződésével" szembefordulva, ez a sokat idézett, de rosszul olvasott s ezért félreértett dokumentum - ha szabad a lépése horderejével adekvát pátosszal fogalmaznom - az emberiség történetében először emberi, emberséges, emberhez méltó álláspontot szögez le,

14 amikor a prostitúciót „önmagában" nem tilalmazza. Ami a prostitúció felszámolását illeti, ambíciójából, bölcs realitásérzékkel, annyira futja csak, hogy ajánlást tegyen a résztvevő feleknek, „noszogassa" őket. J 16. Cikk A jelen Egyezményben részes Felek egyetértenek abban, hogy szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi, valamint az ezekkel összefüggő területeken működő szerveiken keresztül, álljanak bár közületi, avagy magánirányítás alatt, a prostitúció megelőzéWalkowitz (1980) igen meggyőzően mutatja be azt a bulldog szívósságú munkát, mellyel az angol rendőrség igyekezett elejét venni annak, hogy a prostituált „kiszállhasson" és jó útra térhessen. E magatartás mögött valószínűleg nem az egyes rendőrök erkölcsi intranzigenciáját kell feltételeznünk, hanem a rendőrség mint intézmény korlátolt, szűklátókörű ostobaságát. Ezen részben azt is értem, hogy - szándékaitól függetlenül - épp oly gyarló, mint az ember maga. Azt hiszem egyet lehet érteni az alábbi sommás, de nem igaztalan megfogalmazással. „Egyfelől, ambícióit és célkitűzéseit tekintve lenyűgöző dokumentum. Másfelől viszont, a gyakorlatban kiderül róla, hogy üres, tartalmatlan gesztus, melyet ironikusan úgy emlegetnek, hogy csak a nemzetközi büntetőjog folklorisztikus anekdotakincsét gazdagítja" (idézi Mánsson 1992:7). is Hogy a résztvevő felek mit tettek a javaslatok megvalósítása érdekében, s hogy a radikális feministák (az üres szájalást leszámítva) ezt hogyan kérték számon a különböző kormányokon, arról szívesen olvasnék egy dokumentált elemzést.