A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
BŰNÖK ÉS SZÁMOK - PERÉNYI ROLAND: A „figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség
níthető cl az adatbázison belül, amelyek gyakrabban jelennek meg másokhoz képest. Az első a napszámosok kategóriája, amely foglalkozási csoport az összes „rovott móltó" több mint egynegyedét teszi ki. A második nagyobb foglalkozási egységet az úgynevezett „kisegzisztenciák", azaz a kisiparosok, kiskereskedők, illetve azok segédszemélyzete (inasok, segédek, tanoncok) jelenti - bár itt természetesen hozzá kell tenni, hogy a „kis"-előtagot mi adtuk hozzá a foglalkozásnevekhez, azt feltételezvén, hogy elsősorban ez a társadalomtörténeti kategória került nagyobb eséllyel a „rovott múltúak" közé. Ide sorolható még a viszonylag nagy számban megjelenő „alkalmazott kispolgátság" is, amelyhez az „irodai alkalmazott", „díjnok", „magánhivatalnok" és ehhez hasonló foglalkozásokat, valamint a vasúti és postai alkalmazottakat soroltuk. A harmadik nagyobb csoportba olyan tipikusan városi elemek ketültek, akiknek munkavégzése (és egyben hétköznapjaik legnagyobb része is) nyilvános vagy félnyilvános térben zajlik. Ide tartoznak elsősorban a vendéglátásban dolgozók, kocsmárosok, pincérek és kávésok, a közlekedési szektorban dolgozók közül a fuvarosok, kocsisok és bérkocsisok, a „szórakoztatóiparban" tevékenykedő kintornások, mutatványosok, végül más, utóbbiakhoz hasonlóan „vágáns" életet élők, mint például a házalók, utcai átusok. E foglalkozások általában olyan mozgékony embereket jelölnek, akiket az egyén nyomonkövetésére tötekedő hatalom nehezebben képes regiszttálni. 49 Vö. Gyáni Gábor: A városi mikroterek társadalomtörténete. Tér és társadalom, 1990/1. 1-15. old. Természetesen a felsorolt foglalkozások nagyon különböző képzettségű, vagyoni helyzetű és társadalmi presztízsű csoportokat jelölnek ki, annyiban azonban megegyeznek, hogy mindegyiküket körüllengi a „bűnösség" gyanúja. Ezekre a foglalkozásokra hatottak talán a leginkább a köztereket, a nyilvános életet fegyelmező rendszabályok, amelyeknek köszönhetően folyamatos megfigyelésnek és regulázásnak voltak kitéve azok, akik hétköznapjaik jelentős részét ebben a nyilvános térben töltik. 49 Nem véletlen tehát, hogy éppen ezek a foglalkozások váltak gyanússá a rendőrség szemében, hiszen állandóan „szem előtt voltak", így az utcán dolgozó „rendőrközegek" leggyakrabban velük érintkeztek. A felsorolt foglalkozási csoportoktól alkotott negatív képet jól illusztrálja egy később keletkezett önéletírás, amelyet Pásztói' Átpád Regényalakok című, 1916-ban megjelent könyvében publikált. A rövid önéletírás szerzője a pozsonyi születésű Benes József, aki 1911-ben egy rablógyilkosság bűnrészesévé válik. Az 1889-ben született fiatalember egy betegség miatt, kényszerből választja a pincérpályát, melyről a következőket írja: „Éreztem, tudtam, hogy szakmám gyilokként járja át lelkem; tudtam, hogy szakmám révén a métely posványába kell süllyednem. Menekülni akartam ezen átkos szakmától. [...] Szakmám mellett jól tanulni bizony nem lehetett, mert a kocsmában vagy kávéházban nem hintik a malasztot." 50 so Pásztor Árpád: Regényalakok. Bp., 1916. 89-91. old.
