A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
BŰNÖK ÉS SZÁMOK - PERÉNYI ROLAND: A „figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség
A női „rovott múltúaknái" némileg hasonlóképpen alakul a foglalkozási összetétel. Itt is jól elkülöníthetők az állandó keresetet nem vagy ritkán jelentő foglalkozások, mint a napszámosság és a cselédség 51 , valamint a cselédséghez közel álló, különböző háztartási kisegítő munkákat végző mosónők, varrónők és takarítónők. A nőknél is megtalálhatóak a nyilvános tereken dolgozó, „gyanús elemek", köztük a pincétnők, kaszszítnők, kofák, mutatványosnők, ritkábban színésznők, énekesnők, s ide sorolhatjuk a par excellence „rovott múltúakat", a kéjnőket, köztük is a legelvetemültebbeket, az engedély nélkül dolgozó „titkos kéjnőket". Nem hiányoznak a nőknél sem a kispolgári elemek. Ezt a réteget a férj foglalkozásán keresztül definiált nők képviselik, ahol a férj foglalkozását a „neje", „volt neje" vagy „özvegye" bejegyzés követi. A férjek többnyire kisiparosok, cipészek, szabók, aranyozok vagy éppen az irodalmi művekben gyakran kigúnyolt házmesterek és vicék. A „... neje" bejegyzés utal a patriarchális nő- és család felfogásra, s egyben kijelöli a nő helyét a kispolgári termelő egység, a bolt vagy a műhely (de akár ide sorolhatjuk a rendben tartandó bérházat is) munkamegosztásában, amelyben a háztartásfő mellett a család többi tagjának is fontos szerep jutott. 52 Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy hol vannak a „rovott múltú" munkások, a városi A cselédség munkahelyi fluktuációjához ld. Gyáni Gábor: Család, háztartás és a városi cselédség. Bp., 1983.131-134. old. A cselédség bűnözéshez való viszonyához lásd uo. 219-220. old. 52 Vö. Heinz-Gerhard Haupt-Geoffrey Crossick: Die Kleinbürger. Eine europäische Sozialgeschichte des 19. Jahrhunderts. München, 1998. 120-123. old. 53 Úgy látszik, hogy a napszámosokkal a rendőrség si proletárok, a rendőrség által politikai okok miatt is gyanúsnak tartott elemek. A gyáti munkásságot a foglalkozási elnevezések heterogenitása miatt talán a legnehezebb elkülöníteni a névjegyzék többi foglalkozási csoportjától. Nehéz továbbá annak meghatározása, hog)' vajon a „gyári munkás" elnevezés mögött a képzettebb szakmunkások vagy a képzetlen munkaerő rejlik-e. Utóbbi látszik valószínűbbnek, mivel több esetben találkozhatunk olyan precíz foglalkozási elnevezésekkel („gépkezelő", „gépész", „elektromechanikus"), amelyek egyértelműen valamilyen szakképzettségre utalnak. A forrásban tapasztalt inkonzekvenciák miatt azonban nehéz megállapítani, hogy mennyire dolgoztak a jegyzék forrásául szolgáló adatbázisok összeállítói egységes fogalomrendszerrel, így az elemzésben sem határozható meg teljes bizonyossággal a különböző foglalkozások aránya. A munkássággal kapcsolatban csak annyit lehet biztosan állítani, hogy köztük elsősorban azok váltak „rovott múltúvá", akik nem rendelkeztek szakképzettséggel és nagy valószínőséggel vidéki, agrár származásúak voltak. Ide sorolhatjuk a már említett napszámos kategória nagy részét is, bár itt sem állapítható meg pontosan, hogy milyen arányban képviseltetik magukat e csopotton belül a gyáti napszá53 mosok. A foglalkozási statisztikák ugyan statisztikusai sem tudtak mit kezdeni: 1895-ben még külön vezették a vagyon elleni cselekmények miatt letartóztatottak között a napszámosokat, 1896-ban azonban már a munkások közé sorolták őket, mondván hogy „a munkás és napszámos közti megkülönböztetés teoretikus értékűnek s nem megbízhatónak bizonyult." A Budapest... 183. old.
