A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
BŰNÖK ÉS SZÁMOK - PERÉNYI ROLAND: A „figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség
A büntetések számától elmondható, hogy a 13 362 „rovott múltú" közül, akiknél ismerjük a büntetések számát, a többség, 7898 (59,1 százalék) egyszer volt büntetve, az egytől-háromig terjedő büntetések együttes összege pedig az összes személy 85,81 százalékát fedi le. (Legtöbbször, szám szerint 63-szor [!] egy 41 éves prágai pincért büntettek meg mint „szokásos tolvajt".) Sajnos a büntetések mértékéről nem derül ki semmi, annyit mindenesetre valószínűsíthetünk, hogy a legtöbben kisebb értékű kárt okoztak - a jegyzékben szereplők jelentős része „mindössze" kihágást követhetett el -, így a büntetések egy része pénzbüntetés vagy néhány hónaptól 1-2 évig terjedő elzárás lehetett. Arra már utaltunk, hogy a listára felkerültek egy csoportja büntetlen volt, itt a „büntetés" a rendőrség „látókörébe" kerülést és adott esetben szóbeli megrovást jelenthetett. Foglalkozás A foglalkozási kategória talán a jegyzék leggyengébb pontja - legalábbis az elemzés 46 A bűnözők foglalkozásának elemzésével kapcsolatban az addigi legrészletesebb, 1904-1908-as bűnügyi statisztika a következőt jegyzi meg: „...a foglalkozásoknak a mai erősen lüktető gazdasági élet mellett való folytonos változása, a sok mellékfoglalkozás űzése, az egyes foglalkozásokban elfoglalt minőség stb. mind megnehezítik a szóban forgó kérdés teljes és helyes megoldását. Annyiban azonban mégis van haszna a bűnügyi statisztika által ez irányban gyűjtött adatoknak, hogy belőlük egyrészt megállapítható a bűnözés aránya bizonyos foglalkozási körökön belül, másrészt pedig némi következtetés is vonható egyes társadalmi rétegeknek bizonyos fokig az élethivatás szempontjából. Ez leginkább annak köszönhető, hogy egészen különböző hierarchiájó foglalkozás-elnevezéseket használ. Míg a jegyzék bizonyos részeinél viszonylag pontosan meghatározhatók a foglalkozási viszonyok, addig sokhelyütt mindössze általános elnevezések, gyűjtőfogalmak jelölik a foglalkozást. Nem lehet azt sem megállapítani, hogy az illető által a kihallgatás sotán bevallott foglalkozást a bűntett elkövetésének pillanatában űzte-e vagy sem. Bát néhol szerepel a foglalkozás előtt a „volt" megjegyzés (például „volt pénzügyöt", „volt tanár"), ez azonban nagyon ritka, így elmondható, hogy a munkanélküliség mint kategória sem az adatfelvevők, sem pedig az adatszolgáltatók gondolkodásmódjában nem gyökerezett még meg. 47 Olyan „foglalkozási kategóriák" mint a „csavargó", „koldus" vagy „kóborcigány", mind a mai értelemben vett munkanélküliség-fogalom előtti gondolkodásmódra utalnak. 48 A fentebb jelzett problémák miatt csak néhány megjegyzést teszünk a „rovott mültúak" foglalkozásával kapcsolatban. Nagyjából hatom jellemző foglalkozási réteg külöáltal eltérő erkölcsi viszonyaira."/! Magyar Szent Korona országainak bűnügyi statisztikája az 1904-1908. évről. Bp. 1910. 73. old. 47 Úgy tűnik, hogy a rendőrség statisztikáinak összeállítóiban már jobban tudatosult a munkanélküliség problémája: a fővárosi államrendőrség éves jelentéseiben már külön szerepelnek a munkában állók és a munkanélküliek - igaz csak a munkás és a cseléd kategórián belül. 48 A munkanélküliség fogalmának kialakulásához lásd Ulicska László: A munkanélküliség feltalálása Magyarországon. A munkanélküliség fogalmának recepciója a magyar társadalomban. Koralt, 2001/5-6. 37-48. old.
