A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

zött: mindkettőre jellemző a homlokon található kidudorodás. Ugyan csak elejtett megfigyelésként, kevésbé átgondoltan és szisztematikusan, mégis hasonló következtetésre jutott, mint Lombroso, amikor a bűnözőkön atavisztikus jellegzetességet azonosított. Az olasz antropológussal ellentétben ennél a felismerésnél megtorpant, nem fejtette ki és nem próbálta értelmezni elméletét, sőt, a későbbiekben elbizonytalanodott és óvakodott attól, hogy felfedezését következetesen képviselje. Három évvel összegző monográfiájának megjelentetése után a magyar anatómus gyakorlatilag visszavonta korábbi tanait, s vehemensen cáfolta, hogy a bűnözők eltérő anatómiai felépítéssel rendelkeznének, mint a társadalom tisztességes tagjai, illetve hogy a vadállatok jellegzetességeit lehet testükön azonosítani. Lenhossék újsütetű kriminológiai nézeteit egy kritikai tanulmányban fejtette ki, melyben az illavai orvossal, Badik Jánossal vitatkozik.

46 Badik szűkebb pátriájában, a fegyházban élő és holt bűnözők koponyáin és testfelépítésén végzett megfigyelésekkel „részint öröklött, részint később képződött" fizikai jellegzetességet talált.

47 Eted menyei szerint a fegyencekre jellemző, hogy koponyájuk ferde és aszimmettikus, a koponya hátsó része lapos, járomcsontjuk kiálló, tossz a vérkeringésük, továbbá lelki és testi fogyatékosságoktól szenvednek - gyakori példá« Badik János: Észleletek a bűnözők koponyáin. Az Orvosi Hetilap Közegészségügy és törvényszéki orvostan c. melléklete, 1878.2. szám, 17-26. old. 47 Uo., 17. old. Badik - mérőeszközök hiányában csak a szemmel látható „abnormitásokkal" foglalkozott. 48 Uo., 25. old. 49 Badik tanulmánya 1878-ban látott napvilágot, de a ul közöttük a búskomotság, a bulémia, a dongalábúság és a kancsalság. Sőt, az egyik, még életben lévő elítélt sajátos beszédmódjára és járására is felfigyelt az illavai emberbúvár. Kocsis Ferenc, Zala vármegyei gyilkos, a vidék ismert és rettegett gonosztevője a született bűnöző stigmáinak egész tárhazát hordozza. „Ezen embernél sajátságos a szavak kiejtése, t. i. minden szótagot külön fejez ki, mintha a szavakat verslábakba szedné" - egy kicsit dongalábú is, ráadásul „járása feltűnően különbözik a rendes járástól".

48 Badik megállapításai hasonlítanak az olasz kriminálantropológiai iskola képviselőinek nézeteihez, s a szerző egyértelműen Lombroso útját járja, amikor azt követeli, hogy felfedezéseit a törvényhozásban is vegyék figyelembe.

49 Lenhossék vitatkozik Badikkal, amikor hangsúlyozza, hogy a testi elváltozások nem öröklődőek, hanem a fegyintézet rossz körülményeivel magyarázhatók. Illaván a szigorú, amerikai (philadelphiai) elkülönítő rendszer elvei alapján a rabok magányosak és izoláltak, nem érintkezhetnek egymással, csak álarcban sétálhatnak, uniformizáltak, egyhangú az étrendjük, s a rossz levegőjű, deprimáló környezetben a hosszú büntetésüket töltő bűnözőknek esélyük sincs arra, hogy életük belátható időn belül jobbta fordul. Túlnyomó többségük műveletlen, s a lelki szegénység és a lehangoló miliő együttes hatása eredményezi a Badik „kutatás" 1877-ben lezárult (a dolgozat végén 1877 novembere szerepel). A Bűnöző ember első olasz kiadása egy évvel korábban, 1876-ban jelent meg. Kérdés, hogy Lombroso eszméi ihlették az illavai főorvost, vagy saját kútfőjére támaszkodott. A megfigyelések feltűnő hasonlósága miatt az előbbi tűnik valószínűnek.