A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

doktor által azonosított testi fogyatékosságokat, elsősorban az elbutulásra utaló koponyaferdeséget és a homlok laposságát. Lenhossék rámutat, hogy Badik feltételezései megegyeznek két másik tudós, Joseph Franz Gall és Moritz Benedikt tanaival, de nézeteiket cáfolta a tudomány, s így Badik hipotézise is hibás.'

1 A Bonctani Intézet igazgatója egyértelműen a francia szociológiai megközelítés mellett teszi le a voksát, azaz a bűnözés és a környezet, illetve a nevelés összefüggéseire hívja fel a figyelmet. Brocára hivatkozva úgy véli, hogy a műveletlenség és a nevelés, tanítás, azaz a szellemi tevékenység hiánya előidézhetik a homlok kedvezőtlen laposságát, de ez nem genetikai, hanem a szocializáció során kialakult elváltozás. Példaként említi a saját gyűjteményében található Rózsa András, Rózsa Sándot fivétének feltűnően lapos homlokú koponyáját. Mint köztudomású, a híres betyár testvéröccse semmi5o Az ismert jogász, Tóth Lőrinc, mint a Legfelsőbb Bíróság Büntető Tanácsának elnöke, fegyházlátogatási körútja során 11lávára is eljutott. Tapasztalatai éles ellentétben állnak Lenhossék József magyarázatával. 1885-ben Fegyházi tanulmányok címmel közzétett dolgozata szerint a fegyencek mozgása az intézet udvarán, a friss, Vág felől érkező levegőben folyamatosan biztosított. Az élelmezés kifejezetten jó. A magánelzárás ritka, általában 5-8, de néha harmincnál is több fegyenc tartózkodik egy szobában. Akik magánzárkába kerülnek, azokat az orvos köteles megfigyelés alatt tartani, nehogy depresszióba essenek. Az elítéltek közül sokan tanulnak és dolgoznak. Tóth szerint a fegyencek magaviselete általában jó, biztatóan javulnak, és többségüknek reménye van a társadalomba való visszailleszkedésre. Lásd: Tóth Lőrinc: Fegyházi tanulmányok. Athenaeum, Bp., 1885. sí Gall esetében konkrétan megnevezi a bírálót, s lyen képzésben nem részesült; Lenhossék szetint ezzel magyatázható a deformáció.

32 Úgy véli, hogy egy elítélt görögkeleti lelkész és az átlagos bűnöző műveltségi szintjétjócskán meghaladó bankóhamisító homlokának magas állása szintén a fenti szociológiai - álláspontot támasztja alá." Ebben a dolgozatában Lenhossék elvetette a bűnözői hajlam öröklődésének tanát, de ismételten hangsúlyozta korábbi kedves ideáját, mely szerint a magyarországi antropológusok kiemelt feladata, hogy meghatározzák a Kárpát-medencei népek koponyatani jellegzetességeit. Szerinte ehhez kiváló kiindulópontul szolgálhat Badik értekezése, aki megfigyeléseit különböző nemzetiségű gonosztevőktől [sic!] gyűjtötte össze. Ugy tűnik, hogy amikor az 1880-as évek közepén Lenhossék tüzetesebben elemezte Erny György gyilkosának, Rydel Ignácnak a fejét, s elkészítette Progén koponyák apja, Lenhossék Mihály Ignác Physiologia medicalis című művére hivatkozik. Lenhossék Mihály Ignác: I. m. 52 A szerző ebben a tanulmányban sem képvisel teljesen konzisztens álláspontot. Engedményt tesz az olasz iskolának, amikor megjegyzi, hogy az egyik koponyában az őrlőfog nem fejlődött ki, s ez a rendellenesség csak bizonyos, „alantasabban fejlett" állatoknál fordul elő. 53 Hozzá kell tennünk, hogy Lenhossék egész életpályájára jellemző ellentmondásosság jelen tanulmányban is tetten érhető. Egyrészt határozottan tagadja, hogy a bűnözőkben atavisztikus jellegzetességek fedezhetők fel, ugyanakkor felhívja a figyelmet a gyűjteményében található egyik koponyára, melynek állkapcsában nem fejlődött ki az őrlőfog: ez a fogyatékosság a szerző szerint csak a fejlődési hierarchián alacsony poszton álló állatokra jellemző.