A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

Iái oka a tüdőben keletkezett góc volt. En­nél azonban sokkal étdekesebbnek tűnt a fej és az agy vizsgálata. A szakértők azt ta­lálták, hogy a koponya rendellenes, a jobb­oldali fal- és nyakszirtcsont tetmészetelle­nesen kidudorodott. Amikor a koponya te­tejét lefűrészelték, további kóros jelekre bukkantak. Feltehetően egy „gyermekkori fejvízkór" következtében a homloklebe­nyek keskenyebbek voltak a hátsó lebe­nyeknél. Balentics túlzott érzékisége pe­dig abból következett, hogy aszimmetrikus agyában a „kedélyszféra" (jobb félteke) ke­vésbé fejlődött ki, mint a „gondolkozási szféra" (bal félteke). Agyát a bonenok, Bíró Géza, további vizsgálat céljából hazavitte. A méricskélés elmélete A 19. század utolsó évtizedeiben a fejek centizésének hátterében számos, szigorú­an météste és megfigyelésre alapozott, ma­gát tudományosnak feltüntető elmélet állt. Az a feltételezés, hogy a mentális képessé­gek számszerűsíthetők, és egy lineáris ská­lán felállított rangsor alapján megállapítha­tó a különböző embercsoportok - legin­kább fajok, osztályok és nemek - alsóbb-, illetve felsőbbrendűsége, az egyenlőség hazájából, az Egyesült Államokból indult diadalútjára a 18-19. század fotdulóján. Egy philadelphiai orvos, Sámuel George Morton mintegy 600 darabból álló, elsődle­gesen indián koponyákat tartalmazó gyűj­teménye volt az első nagy számú és össze­hasonlító vizsgálatokra lehetőséget adó vál­lalkozás. Morton példáját sok európai kol­2i Gould, Stephen Jay: Az e/méricskélt ember. TYPOTEX, Bp., 1999. légája követte, természetesen nem benn­szülött amerikai, hanem az adott nemzet­be tartozó különféle csoportokat véve ala­pul. A gyűjtögetők és méricskélők közé tar­tozott a fent említett Lenhossék József, a 19. századi magyarországi antropológia leg­nevesebb képviselője, Török Aurél és má­sok is. A magyar tudósok kutatásaira, hipo­téziseik megfogalmazására és az általuk alkalmazott módszerekre döntő befolyást gyakoroltak a nemzetközi koponyamérés­tani eredmények. A magyar származású paleontológus-bio­lógus, Stephen Jay Gould mára klasszikus­sá vált, 1981-ben publikált és élénk szak­mai vitát kiváltó monográfiájában, Az elmé­rkskéltember-ben pontosan, kutatók szetint nyomon követte a koponya egyes paramé­tereinek feltérképezését, az adatok össze­gyűjtésének módszerét és a felhalmozott infotmációk magyatázatát. 21 Sőt, a szerző ennél jóval többre vállalkozott, hiszen újra elemezte a biodeterminista előítéletek ál­tal inspirált számsorokat, s így módjában állt feltárni a szándékos csúsztatásokat, az adatok „nagyvonalú" szelekcióját vagy ép­pen téves interpretációját, azokat a trükkö­ket, amelyek segítségével a 19. századi tu­dósok igazukat próbálták bizonygatni. Ugyan a ktaniometria képviselői különböző találmányokkal és módszertani újításokkal gazdagították a területet, valójában a vizsgá­latok hátterében húzódó alaphipotézis két lényeges prekoncepciót tartalmazott: egy­felől azt, hogy a koponya fizikai megmérésé­ből nyert adatok szoros összefüggést mutat­nak az intelligenciával, másrészt pedig, hog)' az ilyen módon megmért intelligencia társa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom