A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
határozásra jutott, hogy állandó és alkalmi partnereivel finanszíroztatja megélhetését: kitattatja magát. Úgy tűnik, hogy bárcát nem váltott ki, hanem a legveszélyesebbnek és egyben legrejtelmesebbnek tartott kategóriába, az úgynevetett titkos kéj nők megfoghatatlan táborába tartozott. A gyilkos, Balentics Imre Verona tekintélyes számú kuncsaftjainak egyike volt. Az olvasók kíváncsiságának tökéletes kielégítésére tötekvő újságírók szorgosan gyűjtögették a vétes szerelmi dráma főhőscinek életrajzi adatait. A korabeli beszámolókból tudjuk, hogy Balentics megnyerő külsejű, római katolikus vallású, könnyelmű életvitelre, részegeskedésre és kicsapongásra hajlamos huszonöt éves fiatalember volt, aki korán elvesztette a szüleit. Neveltetésétől egyik nagybátyja, Anker Gyula pécsi kanonok gondoskodott. A tehetős rokon végrendeletileg nyolcezer forintot hagyott a tékozló unokaöcsre, mely összeget a léha ifjú a bűntény előtt néhány hónappal kézhez kapta, és barátnőjére, Végh Veronára költötte. Amikor a tönkrement gavallér nem tudott többé fizetni a lány szolgálataiért, Verona kiadta az útját, sőt becsmérlő, lekicsinylő szavakkal illette őt. A vérig sértett, utolsó fillérjeiből is kiforgatott ex-szerető végzetes lépésre határozta el magát. Megélesítette a borotváját, majd felkereste a lakásán Veronát. Felszólította, hogy legalább az adósságát fizesse meg, ha mát nem hajlandó szóba állni vele, de a fiatal nő ezt a kérést elutasította. Balentics válaszképpen megragadta a lányt, aki kiszabadította magát, és arcul csapta támadóját. Ekkor került elő a megélesített borotva, amivel a feldühödött fiatalember néhány perc leforgása alatt szétszabdalta védtelen áldozatait. Az unokahúg, Buday Róza, szerencsétlenségére éppen a szomszédos szobában volt; neki azért kellett meghalnia, hogy ne maradjon szemtanú. A mészárlás befejeztével Balentics megmosta a kezét egy lavór vízben, majd észrevétlenül távozott. Verona szobájának a kulcsát egy közeli árnyékszékbe dobta, ezután a lakására ment, ahol megpróbálta a ruhájából eltüntetni a vérfoltokat. A sajtómunkások fantáziáját alaposan megmozgatta az elkövetés kegyetlensége, különösen a borotva és a testdarabolás, valamint a gyilkos nyugodt viselkedése, cinizmusa. A homogén ábrázolásban Balentics civilizáció „alatti" lényként, valóságos kannibálként jelent meg. Az újságírók nem fukarkodtak a találó jelzőkkel és meghatározásokkal; így lett az elkövetőből „emberi szörny", „iszonyúan marcangoló emberi vadállat", „a lelki elvadulás torz alakja", valamint „kétlábú szörnyeteg". Jóval a tárgyalás előtt, közvetlenül a gyilkosság után őrületet és erkölcsi elvadultságot emleget a Budapest? Expressis verbis azonban csak két héttel később, a vizsgálat idején, április 19-én publikált tárcájában nevezi őrültnek a tettest a Pesti Hírlap tudósítója és szetkesztője, a Quintus álnéven publikáló Kenedi Géza. 0 A jogi ismeretekben járatos és a korabeli orvosi szakirodalmat is jól ismerő szerző abból indul ki, hogy a gyilkos tettét nem lehet egyszerűen bosszúállásnak tekinteni: miért érdekelne egy normális embert az, ha egy prostituált 7 Budapest, 1885. április 4.
