A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

ócsárolja? A bosszú tehát hibás feltételezés, az indíték értelmetlennek tűnik, s ennek egyetlen elfogadható magyarázata van: a tettes elmebeteg. Ezt bizonyíja a borotva, amely „az elmebetegek eszköze", másrészt erre utal a vadállati kegyetlenség. Kenedi sokat sejtető kérdéssel zárja értekezését: vajon milyen állapotban volt/van Balentics Imre agyveleje? A vizsgálat idején, a gyilkosság és az elsőfokú tárgyalás között eltelt bő egy hónapban a sajtó rendszeresen tudósított a vádlott viselkedéséről, továbbá a rendőrség, majd a vizsgálóbíró kérdéseire adott válaszairól. Hidegvérű gyilkosnak ábrázolták, aki előte megfontolt szándékkal hajtotta végre véres tettét. Többszöt is visszatért az áldozatokhoz, hogy meggyőződjön: valóban elpusztultak, vagy legalábbis annyira megsebesültek, hog)' képtelenek lesznek vallomást tenni a támadójuk ellen. A bűntett után nyugodtan vacsorázott, s amikor ismerősei a gyilkosságot említették előtte, közönyös hangon csak azon sajnálkozott, hogy elveszett a pénze: a meggyilkolt lány immár soha nem fogja tötleszteni a kölcsönt. A beszámolók szetint Balentics viselkedése a börtönben is cinikus és érdektelen maradt: „a Fortunában is megőrizte rettentő közömbösségét". Állítólag békésen aludt és jó étvággyal falatozott. A lapok szinte kivétel nélkül közölték fiktív módon megszerkesztett rendőrségi vallomását, amelyben egyes szám első személyben „adták a szájába" a tudósítók szavait: „Állati bosszúm ki volt elégítve...".

10 Vagy a Budapest beszámolója szerint: „Beismerem, hogy a gyilkos én vagyok. Én gyilkoltam meg Végh Veronát, a gyilkosságot előte megfontolt szándékkal hajtottam végre, tettem indoka bosszú volt, melyet Végh Verona egy sértő szava lobbantott lángra bennem!".

11 A riporterek időközben kinyomozták, hogy Balentics korábban többször is erőszakoskodott nőkkel. Egyszer forgópisztolyt fogott egy színésznőre, mert a hölgy nem viszonozta szerelmét. Egy másik alkalommal kést szorított egy cselédlány torkához. Arra is fény derült, hogy ötömét lelte a macskák kínzásában. Mindezen részletek az ádáz bűnöző képzetét sugalmazták. Balentics május 8-ai főtátgyalása hatalmas szenzációnak bizonyult, a jegyek már egy héttel a törvényszéki ülést megelőzően elkeltek. A zsúfolt padsorokban a közönség mellett természetesen ott tolongtak a hírlapírók, s a másnap megjelenő lapok oldalakon át, kimerítően beszámoltak a tárgyalásról. A tudósítások elsősorban az őrültség lehetőségét járták körül, tehát azzal foglalkoztak, amit két héttel korábban Kenedi s Kenedi végzett ügyvéd, a jogtudományok doktora, emellett kiváló újságíró, a budapesti újságírók egyesületének alelnöke volt. Rendkívül termékeny szerző, 2000-nél is több vezércikke és tárcája jelent meg. Szókimondó írásai miatt számtalan konfliktusba keveredett. Emellett védőügyvédként több büntetőügyön is dolgozott, 1896—97-ben pedig az igazságügyminiszter megbízásából részt vett a bűnvádi eljárás kodifikációjában. Részletes életrajzát lásd: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkál. VI. Hornyánszky Viktor, Bp., 1899. 12-13. old. Az álnév feloldásához lásd: Gulyás Pál: Magyar írói álnévlexikon. Akadémiai, Bp., 1956. 361. old. 9 Függetlenség, 1885. április 7. 10 Budapesti Hírlap, 1885. április 4, n Budapest, 1885. április 4.