A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A LÁTHATÓ BŰN - BOGDÁN MELINDA: A rabosító fénykép
ja a 19. századi arckép-fotográfia helyét vizsgálta a kriminalisztikában és az antropológiában. Eugenia Parry Bertillonnak egy 1886-1902 között készített tetthely-felvételeket tartalmazó albumát elemezte. Gail Buckland az. amerikai helyszínelő-fényképek történetéből adott áttekintést egy kiállítás kapcsán készült kötetében. Dokumentál, bizonyít? Az íróasztal sarkán kinyitott párbajpisztolykészlet, az egyik fegyver hiányzik belőle. Háttérben egy fehér, henger alakú biedermeier cserépkályha, mellette vesszőből font fáskosár üresen, felakasztott kabát, véres szék. A padlón fekvő test szétvetett karral és kissé szétnyitott lábakkal hevert. A fénykép 1861. május 8-áról 9-ére virradó reggel készült a Teleki család pesti, Szervita téri otthonában. Az emigrációból hazatért, a határozati párt élén álló Teleki László politikai önvádaktól gyötörve véget vetett életének. Tettének oka bizonytalan 4 , halálának körülményei viszont még az utókornak is bizonyosak lehetnének. A rendőrség a jó nevű pesti fényképészt, Mayer Györgyöt rendeli a helyszínre, akinek a látottak élethű megörökítése a feladata. Mayer a halottat személyesen ismeri, hiszen még élete utolsó évében „levette" portréját. Remek szakmai tudással sztereoképet készít, amit, ha sztereonézőbe helyezünk, a látvány térbeli és tapinthatóan valóságközeli maradhat. így a nyomozó a gróf holttestének elszállítása, a bútorok, a fegyverdoboz helyrerakása, a vérfoltok letisztítása után is újta meg újra láthatta az eredeti szituációt. Széchenyi 1860. április 8-ai öngyilkosságának helyszínét is ismerjük. A döblingi elmegyógyintézet szobáját ábrázoló fényképet a bécsi Ludwig Angerer készítette el, rendőrségi utasításra. A fényképezésre nem az esemény éjszakáján, hanem később, április második felében került sor, a képen csak a néma tanókká szelídített tárgyakat láthatjuk. A Teleki-öngyilkosság felvételét tekinthetjük az első tényleges helyszíni fényképnek, külön érdekessége a cselekmény közeli egyidejűség. Dokumentatív értéke, 3 Regener, Susanne: Fotografische Erfassung. Zur Geschichte medialer Konstruktion des Kriminellen. Wilhelm Fink Verlag, München, 1999.; Broeckmann, Andreas:/! Visual Economy of Individuals: The Use of Portrait Photography in the Nineteenth-Century Human Sciences. Berlin, 1996. A munka nyomtatásban nem jelent meg, teljes terjedelmében az interneten olvasható:www.v2nl/~andreas/phd/Parry, Eugenia: Crime Album Stories. Paris, 1886-1902. Scalo Verlag, Zürich, 2002.; Buckland, Gail: Shots in the Dark. True Crime Pictures. Bulfinch pr, h. n., 2001. •1 Kerényi Ferenc így ír az esetről: „1861 -ben Ferenc József meghívta a főrendiházba, de Teleki László Abony választott képviselőjeként került az országgyűlésbe. Az 1848-i jogalapon álló határozati párt vezetője lett. Országszerte az új függetlenségi mozgalom vezérének tekintették. Az országgyűlés egységes fellépésének meghiúsulása és a határozati párt érdekcsoportjainak megjelenése láttán, romló nemzetközi helyzetben, az erkölcsi felelősség fokozódó súlya alatt összeroppanva, önkezével vetett véget életének. (...) Teleki László alakja, főként váratlan és rejtélyesnek tetsző halála máig foglalkoztatja a közvéleményt." Kerényi Ferenc: Teleki László. In: Új Magyar Irodalmi Lexikon. (Főszerk.: Péter László) Akadémiai, Bp., 1994. 2066. old. Teleki halálára vonatkozóan ld. még: Szabad György: Miért halt meg Teleki László? Helikon, Bp., 1985.
