A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

BŰNÖK ÉS SZÁMOK - HORVÁTH J. ANDRÁS: Költői látomás - főkapitányi láttamozási a „Híd-avatás" alakjai

7. A presztízsvesztés n/í

M tin unta [-..] (Taps várja. - „Most a millióson Van a sor: báttan, öregem!" „Ha megszökött minden adósom: így szökni tisztesebb nekem!") [-..] („Én a quaternót elszalasztani!" „Én a becsűletet, - pedig Viseltem négy évtizedig.") [...) („En dús vagyok" kiált egy másik S élvezni többé nem tudom! -") [...] („Párbajban ezt én így fogadtam: Menj hát elül, sötét golyó'! -") Arany „vízi-haláltánc-tablója" azt sugallja, hogy jószerivel nem létezett tátsadalmi réteg, amely mentes lett volna a kor morális defektusaitól, nem volt „ellenállás e viharnak". Csaknem minden nagyvárosi elem felvonul előttünk a balladában. Kérdés, hogy az 1877-es év elitjének és alsóbb rétegeinek valóságos öngyilkosait hogyan érintette az alkalmi presztízsveszteség, s az ezzel gyaktan együtt járó anyagi lecsúszás. Hiszen a presztízsszempontok minden társadalmi réteg vonatkozásában fontos szerepet játszottak ekkoriban. Milyen jellemző megnyilvánulásokkal találkozhatunk fönt és lent ebben a tekintetben? Az előkelőbbek közül többen (összesen hatan) követték el tettüket szállodában vagy vendéglőben, bizonyos ünnepélyességgel, ez által is elhatárolódni igyekezvén mindennapjaik megszokott világától. Az év legmagasabb rangú öngyilkossági áldozata, dr. Tomassek Béla „... jeles képzettségű, minden körben tisztelt..." 35 éves, harmonikus családi életet élő királyi ügyész is a Frohner Szálloda egyik lakosztályát szemelte ki cselekedetéhez. A korabeli sajtó ugyan kételkedett ebben, s holmi gerincbántalmakat emlegetett, mi mégis valószínűnek tartjuk, hogy Tomassek a „szakmai hiúság" áldozata lett. Erre utal, hogy a végzetes órában is magánál tartotta azt az igazságügy miniszteri leiratot, amelyben a miniszter rosszalló kifejezéseket tett az egyik bűnügyben követett eljárására.

73 Hasonló motivációt tételezhetünk fel Léderer József végrehajtónak a Pannónia Szállodában hasonló módon és szintén hivatalos iratok háttahagyása mellett elkövetett öngyilkosságával kapcsolatosan is. Sok dolguk akadt ekkoriban a serény és kíméletlen végrehajtóknak. Az uzsotások karmaiban vergődő adósok egzisztenciáinak felszámolásában közreműködő közegek többnyire nyilván nem voltak szívbajosak, de olykor-olykor „elszakadhatott a cérna". Nem kizárt, hogy ez történt ebben az esetben is, s talán ezért töltötte meg olyan alaposan duplacsövű katonai pisztolyát a már mindennel totkig levő végrehajtó, hogy az „...a szó szoros értelmében apró darabokban hullott szét...", nem csupán az ő agyvelejével frecskendezve tele az egész szo73 BFL VI.1 .b. 1877. január 28-ai főkapitányi napijelentés; Vasárnapi Újság, 1877. február 4. u A Józsefvárosban például nem egy iparos zálogjegyet kínált az adóvégrehajtóknak adó gyanánt, minthogy egyéb holmijuk vagy értéktárgyuk már nem volt. Munkás-Heti-Krónika, 1876. április 2. 3. old.; BFL IV.1403. n. Népszínművek. 27. sz. A szoba úr.