Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

WAKTOR ANDREA: „Kegyelmes Büzérnagy!... Én ábrándozom a bécsi szép napokról."

vei, Szögyény-Marich Józseffel, KhuenHéderváry Károllyal és Tisza Istvánnal találkozni, akkor a delegációk idején sok politikus, bankember, katonatiszt és egyházi személy is rendszeres látogatója lett a ttaungassei háznak. Thallóczynak főleg a naplói tanúskodnak arról, milyen sokat tudott a korabeli „közösügyes" politika indítékairól, szereplőiről, s milyen sok apróbb-nagyobb politikai titok tudója volt. A Deli Büzér-klub A házigazdával legszorosabb viszonyban állók, a legközelebbi barátok különös klubot alkottak: Deli Büzér-tagságot kaptak. Ahogyan Szegedy-Maszák Aladár írta visszaemlékezéseiben, aki fiatal kora ellenére, apjára való tekintettel látogathatta az összejöveteleket: „A Thallóczy-körben az emésztéssel kapcsolatos funkciók, testrészek és termékek a szexuális elemeket háttérbe szorították, ami a klub címében, az összejövetelek alatt használt edények díszítésében és abban is kifejezéste jutott, hogy ilyen alkalmakkor szabad volt hangosakat ereszteni." Ezeken a hetenként egyszer rendezett, szigorúan zártkörű fizetéses vacsorákon a házigazdának a „büzérnagy" megszólítás járt. Hogy pontosan mikor kezdődtek a büzér-találkozók, nehéz megállapítani. A napló alapján úgy látszik, hogy 1892 előtt biztosan nem, 1894-ből azonban már van olyan Réthy-levél, amely a „Büzérnagyom" megszólítást tartalmazza. 30 Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz... I. kötet, 109. old. 31 Réthy László levele Thallóczy Lajoshoz, Bp., 1894. A tagság változó volt, a távollét okán elveszthető volt a megtisztelő részvételi lehetőség. 1894-ben például Réthy László írta , mennyire örül Fejérpataky László a büzérségbe való bekerülésnek, aki egy 1902-es taglistán viszont már nem szerepel. Az utóbbi összeírás oka a következő volt: „Abban állapodtunk meg Szalayval, hogy Marzsó halála napján özvegyének mi valamennyien büzérek egy levélben összegyűjtve elküldjük névjegyeinket."

32 Hodinka Antalt bízta meg a megszerzéssel, és kérte, hogy küldje el azokat Budapestre. A névsor: Károlyi, Takáts, Hodinka, Sigmond, Dietl, Algya, Révész, Tury, Thallóczy, Réthy. A „klub"-ról szóló híreket Thallóczy egyáltalán nem szánta a nyilvánosság elé, nyilván lelki alkatának jobban megfelelt a beavatottak útján terjedő, titkosság, különlegesség látszatát elősegítő, homályban maradó összejövetel, mintha azt a nagyközönség szeme elé tárnák. Amikor Takáts Sándor 1904-ben kérdést intézett hozzá, Bernát István felkérésére írhat-e a bécsi magyar körről, Thallóczy rémülten tiltakozott: „A büzérségről, az isten áldja meg, ne írjon, hiszen azzal egyáltalában agyonver mindent, amit e téten elértünk. ...az a kis szeretet, ami köztünk meg van, az azért olyan becses, mert háziasán vagyunk vele és nem ütjük dobra. A legrosszabb szolgálatot tenné vele, ha csak meg is említené."

33 A levelekből és visszaemlékezésekből idézhető fel, hogyan is zajlottak ezek az összejövetelek. Lebonyolításukat tekintve március 16., OSZK Kézirattár, Levelestár, 2. levél. 32 Thallóczy Lajos levele Hodinka Antalhoz, Bp., 1902. május 14., MTA Kézirattár, Ms 6263/20.