Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra

füstös éjek emlékén Bródy Sándor. - A nagy velencei kandallóban szunyókál a tűz, bóbiskolnak a kőnémbcrek is rajra... Egy kissé hűvös van, a társaság tehát a földre telepszik, maskara-ruhákkal, állatbőrökkel, könnyű szövetdarabokkal védvén magát. A hangulat azonban oly meleg, édes és őszinte, hogy az kimondhatatlan. Feszty Árpád roppant nagyokat sóhajt, el-elrévedez búsan, szomorúan, hogy mért nem pásztor ő, aki most hajtja föl egy hegyszakadékba a nyáját... És hogy miért megy minden dolga úgy, mint a karikacsapás. Valami nagy baj kéne, mindene van, kellene, hogy szűkölködjék valamiben. [...] A cifraruhás társaság vigasztalja, no egy kicsit kurizálnak is neki. Mert szegény szomorú. A Feszty-műterembcn: Jókai, Fcsztyné Jókai Róza és a festő „Járja a nap, de homályos zugok is vannak benne. "