Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra

sziassan atyai ruhában. A viszontlátásig üd­vözöl igaz híved és barátod Feszty Árpád." Az üzenetet azonban nemegyszer Róza fo­galmazta meg: „Minden vasárnap este há­rom vagy négy cigány pajtás (Fesztyék író-festő társasága) el jön legyen olyan egészséges, hogy maga is jöhessen előleges meghívás nélkül." Legsikeresebben az író-, színész- és művész-szalon működött, amire viszont általában nyomtatott meghí­vót küldtek, csak a dátumot és időpontot írták be kézzel. 53 Ezeket tarthatták dél­után (akkor kicsit kevésbé feszélyezett hangulatban) vagy este (akkor kicsit ünne­pélyesebb keretek között). Herczeg Ferenc és Bródy Sándor meglá­tása szerint a szalont összetartó személy kétségtelenül Feszty volt. „Feszty nem­csak maga tud és szeret beszélni, de ért hozzá, hogy másokat is megszólaltasson. A műteremesték valóságos szimpozionok, ahol az emberek megmámorosodnak a saját gondolataiktól." Bródy meg azt írta: „Az es­ték néha nagyon is előkelőek voltak, a mi­től a művészek megrettentek. És talán ez­óta van némely kollega szivében egy kis elkeseredés Feszty Árpád iránt. Igen elő­kelő a bársony zekéjében, a szép bodri fejé­vel, azzal a különös természetével, hogy a római gróf és a vályogvető cigány neki egy, ha szereti. És mindenkit szeret, ha csak le­»54 net, mert ebből él, ez a természete. Pékár Gyula emlékei szerint: „a hétköz­napi irodalmi délutánok tán még eleveneb­bek és mulatságosabbak. Ezeregy éjszakai mintára az írók, költők szabadon mesélnek, 52 Fesztyné - Ambrus Zoltánnak. 1899. február. Ambrus Zoltán levelezése. S. a. rend.: Fallenbüchl Zoltán. Bp., 1963.99. old. 53 Számos ilyen található az OSzK a végén a hölgyek szavazótöbbséggel oszto­gatják a babért hol Ambrus Zoltánnak, hol Szomaházynak, Bársonynak, Loviknak, hol a mélázóan édesszavú kis Makay Emilnek. Egyszer, emlékszem, kettesben Bródy Sándorral eg)' »Albina« című regényt rögtö­nöztünk, melynél csak annyi volt kikötve, hogy Bródy a páratlan, én a páros számú folytatásokat mesélem, s a hős és a hősnő kivételével mindenkit szabad agyonütni, • 5)55 elpusztítani. Az esti, ünnepélyesebb irodalmi össze­jöveteleken - főleg a szalon utolsó éveiben -általában művészek is felléptek. 1899 far­sangján „a szép asszonyoknak Szép Aladár muzsikált a rózsaszín fényben úszó büffé­szobában. Ábrányiné pár remek dalt éne­kelt, Z. Si'nghoffer Vilma Tarnay Alajostól előadta a Millórát és a Nyárfát. (A szerző maga kísérte zongorán.) Az egyik sarokban Lányi Géza czimbalomjátékát hallgatták, majd Márkus Emma szavalt és Hegedűs Gyula adta elő egy költő legújabban megje­lent verseit nagy derültség közt. Éjfél után Feszty Árpád két nagy történeti festmé­nyéhez készült körülbelől hatvan darab vázlatát osztogatta szét sorshúzás útján. Két órakor a » Hajnali Hirlap« czím alatt egy kis lap jelent meg, melyet amerikai gé­pen a vendégek előtt nyomtattak." jG „Hajnalkor különösen, a mikor az előke­lő társaság eloszlik, néhány »jó fiú« asszony és egy-két cimbora marad vele [Fesztyvel] együtt a műteremben, a mely lassan-lassan fehérlik a hajnaltól és a villamos lámpa fá­radt fényétől - merengett régi cigaretta­Feszty-levelezésanyagában. OSzKKt. Lt. 54 Bródy, i. m., 372-374. old. 55 Pékár, i. m. 56 Estély, 48. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom