Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond

A szalon ember: Justh Zsigmond DEDE FRANCISKA „Én mindig azt hittem, azt képzeltem, hogy Magyarotszagba fog jönni, s ott elfoglalja majd azt a helyet, amelyte tehetségei, szíve s hazaszeretete utalják, s amely feladatnak úgy felelt volna meg, mint nálunk még eddig (sajnos) kevesen; tán megteremthette volna a magyat salont - e társadalmi szükséget, ami még nálunk, szomorodott szívvel kell bevallanunk, hiányzik. Ön (mint ezt széles világnézletc magával hozza), ki még az oly zártkörű faubourg-ban is meghajolt a szellemi aristokratia előtt, mennyivel inkább tehette volna ezt nálunk!"

1 Egy betegeskedő, huszonhárom esztendős fiatalember vetette papírra e mondatokat Franciaországban élő távoli rokona, Nemeskéri Kiss Margit eljegyzésének hírére írt levelében. Nem nehéz kiérteni, hogy némi szemrehányás is lappang soraiban, amelyek a gratuláció ürügyén egyik kedvenc eszméjéről, legfőbb törekvéséről: a magyar tátsasélet európai szellemű átalakításáról szólnak. Az ifjú levélíró: Justh Zsigmond (a századvégi magyat irodalom ismert alakja) nemcsak tervezi a hazai szalonélet felvirágoztatását, tesz is érte, némi túlzással szólva: hivatásának tekinti. Fáradhatatlan társasági ember: rendszeresen (sőt, módszeresen) látogatja a hazai és párizsi szalonokat és a társasélet számos más színterét. Kapcsolatokat létesít, tart fenn és közvetít. 1 Justh Zsigmond 1886. augusztus 21 -én kelt levele Nemeskéri Kiss Margitnak. Közli Gálos Magda, Sigismund Justh et Paris, Bp., 1933, 73. old. - A korabeli szövegeket (a leveleket és a Justh-napló bejegyzéseit) a könnyebb olvashatóság kedvéért részben - a mai helyesírás szabályai szerint átírtam (például a mely, a ki helyett amely, aki, valamint az ékezetek helyesírása).