Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

BORBÍRÓ FANNI: „Csevegés, zene és egy kis tea..."

Egy szalon évtizedeken át tattó vezetését nem lehet pusztán anyagi szemszögből vizsgálni, és a költség-haszon szempontú megközelítés csak akkor adhat teljes képet, ha nem csak anyagi, hanem erkölcsi, szellemi szinten is értelmezzük. Wohl Janka és Stephanie számára alapvetően azétt volt az olykor fizikailag is fárasztó társasági élet, mert lételemük volt a társalgás, a vendégek fogadása. És itt érdemes felsorolni a már említett, kevésbé kézzel fogható előnyöket, mint a kapcsolatépítés, lobbizás, lehetséges munkatársakkal való ismeretség, a baráti kör és kapcsolatok folyamatos fenntartása és ápolása. Janka egyik leveléből is kiderül, hogy ő maga a barátok tátsaságát tartotta a világon a legtöbbre. „G'est la le seul, qui vaille qu'on ai vécu. [Ez az egyedüli, ami miatt megéri élni.] Higgye meg, hogy úgy van könyveket, képeket oly hamar elfelejtenek, árnyékba vetik mások, jobbak - egy pár szép jó ember múlandóságával is örökkévalóbb, a világegyetem tartósabb paránya amazoknál." 57 Wohl Janka levele Justh Zsigmondhoz, é.n. augusztus 8. (1889 után)