Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

BORBÍRÓ FANNI: „Csevegés, zene és egy kis tea..."

ket tett közzé, később novellák, tárcák és regények szerzőjeként is megismerhette a nagyközönség. Széleskörű és biztos nyelv­ismeretére vall, hogy műveit maga fordítot­ta német, francia és angol nyelvre. Hátra­hagyott iratait Janka jelentette meg két kötetben. A nővérek azonban nem szépiro­dalmi műveikkel jutottak igazi sikerhez és ismertséghez, hanem viselkedési és élet­vezetési tanácsadó cikkeikkel és könyveik­kel. Ez utóbbiak, főként Az otthon, Az illem vagy A modern asszony breviáriuma rendkívül népszerűek voltak, több kiadást is megér­tek. Presztízst sugalló álnéven - Egy nagy­világi hölgy - közreadott könyvekkel és cikkekkel igyekeztek tanácsot és mintát adni a finom, előkelő viselkedés és a jó ízlés elsajátításához, egyszersmind alakítani azt a társadalmi réteget, amelyből maguk is származtak. Irodalmi működésük egyik fontos szín­tere a Magyar Bazár című lap volt, amely­nek szerkesztését 1877-ben vették át Sza­bó Richárdtól. A kéthetente megjelenő újság főlapból és melléklapból állt, az előb­biben csak ruhákat bemutató képek és sza­básmintáik voltak, az utóbbiban viszont helyet kapott az irodalom, a mindennapi életre vonatkozó hasznos tanácsok, kriti­kák és egy állandó hírrovat. Szerkesztésük­ben a lap már a Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre címet viselte, minthogy időköz­ben a Nőképző, a Gazdasszony-, valamint a Nőiparegylet hivatalos lapja lett. Emiatt egyre több, a női munkával kapcsolatos ­külföldi és hazai - hír, információ jelent meg az újságban, amelyek egy idő után egy­re jobban kiszorították a szépirodalmat. A 1 A cím is arra utal, hogy ebben az időben a sport még szerves része volt a társaséletnek. Magyar Bazár mellett Wohl Janka egy idő­ben szerkesztője és legfőbb szerzője volt a Fővárosi Lapok Salon és Sport című mellék­lapjának is. 1 De ez a vállalkozás — amint le­veleiből is kitűnik - nem lett hosszú életű. Az írás, a szerkesztői munka életük fontos része volt: hivatásuknak tekintették, egy­szersmind azonban anyagi függetlenségük eszközének is: kota fiatalságuk óta önállóan tartották el magukat a keresetükből. Magánéletükről (összefoglalókig) a leg­többet Janka Stephanie-ről szóló írása mondja el, amelyből kiderül, hogy édesany­juk nehéz személyisége igencsak rányomta bélyegét ifjúságukra. (Stephanie-t például sokszor megdorgálta, aki ilyenkor fél na­pokra is elbújt.) 18 évig betegeskedett, s „amig élt, soha háboritlanul nem dolgoz­hattunk, soha egy élvezetünk nem lehetett ama sötét mellékgondolat nélkül, hogy anyánk tán szenved, míg mi mulatunk". Ez az érzés anyjuk halála után is beárnyékolta életüket. A két nővért igen szoros kapcso­lat fűzte egymáshoz, s mivel egyikük sem ment férjhez, felnőtt korukban is együtt laktak. Janka szerint Stephanie még a sze­relemről és az egyéni boldogságról is le­mondott, hogy egymás mellett maradhas­sanak, s „e dualisztikus életet minden ide­gen befolyástól menten" folytathassák. Szerették egymást, ugyanakkor nehéz le­hetett elviselni Stephanie rapszodikus ter­mészetét, vagyis azt, hogy „érzelme és gon­dolkozása csaknem folyton megzavart benső állapotok tükrözése volt. Aléla dal­ként vonul át egész életén a lelkében lap­pangó melancholia." 2 Lehet, hogy ma de­pressziónak mondanánk betegségét, min­2 Wohl Janka: Emléklap. In: Wohl Stephanie hátrahagyott iratai. Bp., 1891.

Next

/
Oldalképek
Tartalom