Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

MERÉNYI HAJNALKA: A Pulszky-Szalon

Pulszkyra: „Én csak köszönetemet fejezem ki neki. 0 talán nem is gyanítja, hogy mily jól esik egy rideg körülményekkel, vagyon­talansággal küszködő s emiatt mívelt­ségénél alantabb álló emberek társaságába sodort ifjúnak egy-egy órára mívelt embert megillető bánásmódban részesülni." 9 Az 1860-as évek elején, amikor a család Itáliába költözött, az angol élet „szögletes­ségeit" követően - bár az ott töltött tizen­egy év után nehéz szívvel búcsúztak el Angliától - még könnyebben ment a beil­leszkedés az olasz élet fesztelenségébe. 1861-ben több állomás után a Pulszky csa­lád Firenzében telepedett le, és egy hatal­mas villát béreltek, így végre lehetőség nyílt nem csupán a családfő egyre gazdago­dó műtárgy- és könyvgyűjteményének el­helyezésére, hanem arra is, hogy házuknál nagyobb vendégséget tartsanak. így szület­tek meg a firenzei „szombat esték", a maj­dani pesti szalon ősei: „Művészek, tudó­sok, írók, angol, francia és amerikai turis­ták, kiknek hozzánk ajánlóleveleik voltak, s a flórenci társaság legműveltebb része gyűlt akkor össze nálunk. Garibaldinus baj­társaim s republikánus barátaim némileg vörös színt kölcsönöztek ezen mulatságok­nak, melyeknél sohasem hibázott jó zene, szép nők, szellemes társalgás s híres nevek. Feleségem rendkívül jó háziasszony volt; értett ahhoz, úgy összehozni a vendégeket, hogy senki se unatkozzék; maga is kitűnő­en értvén a zenéhez, nem volt zenészi no­tabilitás, mely Flórencen keresztül utazva nem kereste volna a meghívást szombati estélyeinkhez. ... Szalonom nemzetközi jellege vonzóerővel bírt az olaszokra is." 9 Veress, II. 340. old. 10 Pulszky, II. 377-78. old. 1866-ban aztán nagy csapás érte a csalá­dot: Pulszky Teréz két nagyobb gyerme­kükkel, Flarriettel és Gáborral Magyaror­szágon járt fürdőkórán, és néhány nap le­forgása alatt mindhárman meghaltak tí­fuszban. Pulszky, aki ekkoriban már a ha­zatclepedést fontolgatta, de nem akart ke­gyelemért folyamodni, a ttagédia miatt kü­lönleges császári engedéllyel léphetett ma­gyar földre, és ezután végleg az itthon maradás mellett döntött. Az ezt követő egy-két évben a társasélet háttérbe szorult a Pulszky famíliában: a családi veszteség hosszú időre rányomta a bélyegét a családfő és az anya nélkül maradt négy gyermek, Ágost, Károly, Polyxéna és az alig ötéves Garibaldi lelkére. Ezekben a hónapokban, években kellett Pulszky Ferencnek közel két évtizedes emigrációból hazatérve fel­elevenítenie és újra megerősítenie kapcso­latát az itthoni politikai és tudományos elittel, meg kellett találnia a helyét a ma­gyarországi viszonyok között. Ekkor már el­múlt ötvenéves, de sikerült egy további, több évtizedig tartó tudományos-közéleti pályát megalapoznia. Az emigrációból való hazatérését követően, a kiegyezés idején tagja lett a Deák-pártnak, ekként folytatva az 1839-40-es országgyűlésen indult poli­tikusi pályáját. Képviselőként közel halálá­ig dolgozott a Parlamentben, bár a Szabad­elvű Pártból 1878-ban Bosznia okkupációja miatt kilépett. Politikai tevékenysége mel­lett 1869-től 1894-ig igazgatta a Nemzeti Múzeumot; kortátsai és a későbbi igazga­tók is őbenne látták a múzeum modern szervezetének kialakítóját, aki valósággal „fényt derített" az intézményre. 11 A Nem­11 Szilágyi, 30. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom