Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

MERÉNYI HAJNALKA: A Pulszky-Szalon

A Pulszkyszalon MERÉNYI HAJNALKA „Pulszky Ferenc, a múzeum igazgatója minden szombaton estélyre gyűjti össze vendégszerető lakában a fővárosi tudományos, írói és művészi körök kitűnőségeit"

1 - tudósít a Fővárosi Lapok 1874. március 25-ei száma. Ezek a Pulszky-féle szombat esték sajátos színt jelentettek a pest-budai társaséletben: a találkozók „európai" voltát és szellemközpontúságát a megemlékező kortársak mindegyike kiemeli. Berzeviczy Albert így méltatta az estek házigazdáját 1897-ben, röviddel annak halála után: „hosszú időn át a szellemi élet minden kitűnőségét és minden jelentősebb külföldi vendéget házi tűzhelye köré tudott vonzani, egy »salont« teremtve a szó legeurópaibb értelmében, valódi központot teremtve szellemi életünk számára."

2 „FIosszú időn át" - mondja Berzeviczy, és sajnos sokkal pontosabban nem is tudjuk meghatározni, hány éven át létezett Pulszky szalonja. Egykorú és későbbi megemlékezők egyaránt szuperlatívuszokban szólnak róla, de a lelkes méltatásokon kívül csak elszórt adataink vannak. Nem tudjuk pontosan, mikor vált tendszeressé a szombat esti vendégfogadás a múzeumban, csak annyi bizonyos, hogy 1869 után (ez év májusában lett ugyanis Pulszky Ferenc igazgató) és 1871 előtt, tehát még Eötvös József minisztersége idején.

3 A szalon az 1870-es években élte a virágkorát, azután a nyolcvanas évek elejétől fokozatosan ritkultak, majd végleg abbamaradtak a szombat esték. Ebben jelentős szerepet játszott a házikisasszonynak, Pulszky Polyxénának néhány ekkori, hosszabb külföldi tartózkodása, valamint 1 Fővárosi Lapok, 1874. március 25., 301. old. 2 Berzeviczy, 20. old. 3 Erről lásd: A budapesti társaság, 109-110. old.