Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

MERÉNYI HAJNALKA: A Pulszky-Szalon

az, hogy 1883-ban férjhez ment - a hetvenedik évéhez közeledő Pulszky Ferencnek lánya segítsége nélkül már túl nagy terhet jelentett a rendszeres vendégfogadás. Szívesebben költözött ki nyaranta a Margitszigetre, más időkben csak a Casinóba járt el, és közeli barátaival találkozott.

4 Ha mint házigazda, elfáradt, meg is érthetjük, főleg, ha belegondolunk, hogy 1880-ban már közel fél évszázados „társasági" múlt állt a háta mögött. Alig tizenöt-tizenhat éves volt ugyanis az ifjú Pulszky Ferenc, amikor anyai nagybátyja, Fejérváry Gábor odaköltözött a Pulszkyak eperjesi házába, és megkezdte unokaöccse irodalmi-művészeti nevelését, valamint bevezetését a társaságba. Mivel Fejérváry Gábor szabadkőműves volt és értő műgyűjtő, Pulszky Ferenc ezekkel a körökkel ismerkedett meg legelőször. Fiatalkori külföldi utazásainak köszönhetően

5 jóformán előbb ismerte meg az európai társas körök, szalonok világát, mint a magyarországiakat. Nem meglepő hát, hogy 1844-ben, második olaszországi útjáról visszatérve nem találta helyét a Sáros megyei társaságban. Visszaemlékezéseiben így ír erről: „Amint Olaszországból visszatértem, nem éreztem magamat otthonosnak Eperjesen, hol a megyei mozgalmak kisszerűek voltak, s a társas élet lapos... Kártyát sem játszottam, meguntam a társalgást az időjárásról, a vetések állásáról és kisszerű megyei ármányokról, nem is érdekelt nagyon a csevegés és politika a női körökben."

6 Már inkább kedvére való volt az, amit Walter bankároknál tapasztalt Bécsben, hisz „télen min4 Pulszky Ferenc levelei lányához, Pulszky Polyxénához, 1881-es levelek, s Ezekről lásd: Csorba, 15-16. old. den kitűnő idegen, ki Bécsbe jött, estélyeiken megjelent; a család ismert ... mindenkit, külföldi írókat, művészeket, államférfiakat."

7 Ezeken a bécsi estélyeken ismerkedett meg Walter Terézzel, akit hamarosan, 1845-ben feleségül vett. Közös életüknek - amely később olyan hányatottan alakult - első állomása a Nógrád megyei Szécsényben volt, ahol a hajdani Forgáchkastélyban rendezkedtek be. Itt kezdtek először vendégeket fogadni, főleg közeli szomszédokat, Szontágh Pált és Lisznyai Kálmánt, de szívesen láttak mindenkit, aki a Szécsényen át vezető főúton járva betért hozzájuk. Később, a szabadságharc utolsó hónapjaiban Pulszky Ferenc diplomáciai megbízással Londonba költözött, és hamarosan követte őt a családja is. Mint emigránsok állandó otthon és biztos anyagi háttér híján - a vendégfogadásra nem minden időben gondolhattak, de mivel Pulszkyt korábbi londoni utazásai révén sokan ismerték és kedvelték, nem maradtak társaság nélkül: „élveztük angol barátaink körében a világváros társas életének örömeit, beleéltük magunkat az angol élet szegletességeibe - emlékszik vissza ezekre az évekre Pulszky Ferenc. Későbbről, 1858-ból való Veress Sándor Törökországot is megjárt emigráns a visszaemlékezése, amelyben elmeséli, hogy Pulszkyéknál ekkoriban szokásos volt a szombat estéket magyarok körében tölteni, ilyenkor rendszeresen náluk voltak Kossuthék is. Egy alkalommal az emlékiratíró is részt vehetett egy ilyen estén, és sok év múltán is hálásan emlékezik vissza G Pulszky, I. 233. old. i U.O., 238. old. s Pulszky, II. 370. old.