Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KISS CSILLA: Hollósy Kornélia szalonja

beszélési kísérlet ellenére is kitartott elhatározása mellett, s mivel temesvári játékáról elismeréssel írtak a fővárosi lapok is, Pestre utazott. A Nemzeti Színházban ebben az időszakban javában dúlt a „dráma-opera" háború.

4 A színház vezetősége, tagjai, sőt még a közönség is két pártra szakadt. A dráma-pártiak féltették a magvat nyelven előadott darabokat a „nemzetietlen", idegen nyelvű operáktól, míg az opera-pártiak arra hivatkoztak, hogy a színház anyagi helyzete miatt előnyös, ha sok operát játszanak, amelyek színpadra állítása ugyan többe kerül, mint a prózai műveké, de hosszabb ideig lehet műsoron tartani őket, és a közönség többször is szívesen meghallgatja ugyanazt a zeneművet. A művészek között leginkább az adott okot az ellenségeskedésre, hogy az énekesek fizetése jóval nagyobb volt, mint a prózai színészeké."

1 Komoly eltérés volt az énekesnők és a prózai színésznők ruhapénzjuttatásai között is. Schodelnénak 1000 forint volt az éves ruhapénze, míg az akkor már vezető színésznőnek számító Laborfalvi Róza mindössze 400 forintot vehetett fel évente a pénztárban ezen a jogcímen. (Az 1846-ban frissen a Nemzetihez szerződtetett Hollósy Kornéliának is ennyit ajánlott fel az igazgatóság, majd a következő évben 1000 forintra emelte.) Amikor Hollósy Kornélia Pestre érkezett, a Nemzeti Színház operai társulatának legkedveltebb - és legtehetségesebb - primadonnája Schodelné Klein Róza volt. (0 volt 4 Bővebben lásd: Kerényi Ferenc: Az operaháború. Színháztudományi Szemle, 1. sz., 1977. 107-142. old.), illetve Takáts Sándor: Harc az operaelőadások ellen a régi Nemzeti Színházban. az, aki miatt Déryné végül vidékre szerződött.) Petrisevich Horváth Lázár, & Honderű című lap főszerkesztője, aki jól ismerte Csausz Márton orvosprofesszort, Kornélia nagybátyját, azzal az ötlettel állt elő, hogy a fiatal művésznő mutatkozzon be a pesti publikum előtt is. Gróf Ráday Gedeon, a Nemzeti Színház intendánsa kapva kapott az ajánlaton, ugyanis az operaénekesnők - Schodelné, De Caux Mimi, Csillag Róza - egyszerrejelentettek beteget. Ez azért is kínos volt az igazgatóságnak, mert Alboni Marietta, a világhírű olasz alt énekesnő éppen Pesten vendégszerepelt, s partnerek híján nem lehetett egész operákban felléptetni, csak áriákat énekelhetett. Hollósy Kornélia a nagy Alboni mellett debütált a Nemzeti Színházban 1846. július 23-án, Donizetti Lindá-jának címszerepében. Rendkívüli sikert aratott, és nemsokára Amina szerepét is elénekelhette Bellini Alvajárók című operájában. Valószínűleg része volt a sikerben annak is, hogy egy gazdag földbirtokos leányának tapsolhatott a közönség. „Tetszett sokaknak az is - emlékezett vissza később Vadnay Károly-, hogy egy előkelő úri lány szánta magát a színpadi pályára. Tudták, hogy atyja, Hollósy Bogdán a termékeny Temes vármegyében ötezer hold tulajdonosa, s a megyének tekintélyes embere. A demokrácia friss szele akkor áramlottá át a rendi világot, s az ifjak a kor szellemét is üdvözlék abban, hogy egy nagybirtokos nemes úr finom leánya kiteszi magát tapsnak, kritikának. A színházi személyzet pedig örömmel érezte, hogy ez a Budapesti Szemle, 1931.1-36. old.) s A Nemzeti Színház Pénztárfőkönyvei 1845-47 (FSZEK, Budapest Gyűjtemény).